Mint zacskójukból kiszóródott színes cukorkák, úgy gurulnak az autók az úton. Piros, fehér, fekete, ezüst. Olyan hétköznapi, de az emeleti ablakból nézve mégis olyan bizarr.
Mint a világ történései. Mint az elmúlt hetek eseményei. Találomra válogatok a tudósítások címei közül. Leszakadt egy pozsonyi óvodában a mennyezet. Elütött egy medvét a gyorsvonat. A kutyák kiszagolják a koronavírus jelenlétét az ember szervezetében. A bulvár: a brit királyi család nyafka párosának köszönhető megpróbáltatásait talán maguk a szigetlakók sem ismerik és unják nálunk jobban. Ennél sokkal érdekesebbek a BBC azon háttérszemétségei – amelyekkel csalárd módon rávette a néhai Diana hercegnőt, hogy nyilatkozzon –, mert túlmutatnak Nagy-Britannián, hiszen az erkölcstelen, hazug, nem objektív közmédia nem csak ottani specialitás. Más: egy férfinek a jobb lábát amputálták a bal lába helyett – nem, nem nálunk, hanem a precíz Németországban! S persze egy csomó politikai esemény, amit nem kívánok bővebben kommentálni, mert nem minden esetben osztom az uralkodó – vagy legalábbis annak feltüntetett – véleményt. És ezzel már kommentáltam is, ugye.
Inkább térjünk vissza az óvodához és az állatokhoz. A gyerekek és az állatok olyan szűziesen tiszta téma, igaz? Elszorult a szívem, amikor láttam a pozsonyi óvodáról készült képeket. Színes székek, asztalkák, a tányérkában ebédmaradék. Hogy került a faldarab a leveskémbe, kérdezhetné valamelyik törpe. Hogy lett belőlem leveske, kérdezhetné útban a mennyekbe egy másik kisgyermek, történetesen egy palesztin, akit székestől, asztalostól, szobástól, házastól lebombáztak. És hogyan lettem áldozatból agresszor, akit likvidálni kell? Ezt is kérdezhetné, ha ismerte volna ezen szavak jelentését, bár lehet, hogy ismerte, hiszen rövid életében bizonyára tapasztalhatta vagy legalábbis hallott róla, hogy ő másodrendű ember. Én meg azt kérdezem, hogy az emberi jogok védelmének nemzetközi és hazai bajnokai a mostani események kapcsán hogyan tudnak szolidaritást vállalni egy olyan országgal, amely színtiszta apartheidpolitikát folytat. Persze meg is tudom válaszolni: ők csupán önjelölt bajnokok, akik nem az emberi jogok védelmében, hanem mindig az aktuális érdek/parancs szerint cselekszenek.
De nézzük inkább a békés állatvilágot. Vaddisznók legeltek a betonon Bazinban. Puma ült a fán San Franciscóban. Jól fésült, szőke, zöl-desszürke szemű állat, kackiás bajusszal, 45 kiló, vagyis se nem sovány, se nem kövér, egészséges fogazat, tiszta, lepedék nélküli nyelv. Olvasom, hogy Mr. Handsome-nak keresztelték el, vagyis Jóképű Úrnak. Mindegy, hogy melyik a kereszt- és a vezetéknév. A lényeg, hogy a puma nőstény volt. Úgy látszik, már szegény állatok nemét sem tiszteljük. Az ő alapvető jogaikból is gúnyt űzünk.
Ha ezt a pumalány tudná…
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
