Alapfeltevésünk az, hogy Magyarországon a ma működő két nagy politikai tömb sok tekintetben egy tőről fakad, illetőleg keresztül-kasul szövi mindkettőt egy szellemiség, ami mélyebb, mint egy egyszerű pártprogram. Ez a liberális esszencia. Vigyázat, sok esetben természetesen első ránézésre, másodikra, de még talán harmadikra sem egyértelmű, de levonva az elmúlt 30 év politikai tapasztalatait, mégis helytálló a felosztás: vannak a jobb-, illetve a balliberálisok.
Az aktuálpolitikán túlmutatva, döntő nemzetstratégiai, tehát metapolitikai tekintetben mégiscsak a liberalizmus szolgál összetartó masszaként számukra, és ezt lényegileg egyik sem tudja levetkőzni. Számunkra értelemszerűen a Fideszt, tehát az általunk jobbliberálisnak tartott tömböt érdemes vizsgálnunk. Nyilvánvaló egyébként, nem látunk senkinek a fejébe, lelkébe, tehát még véletlenül sem nyilatkoztatjuk ki, a táborukba tartozók közül sokakat ne őszinte és mély meggyőződés vezérelne, de fontosabbnak tartjuk az igazságot, mint egyesek hiúságának a legyezgetését.
Az már egy merőben más kérdés, mi van a „kirakatban”, megnevezésében az akár még fogalmilag ennek ellentmondó is lehet, lásd, „illiberális demokrácia”.
Csakhogy hiába, szinte dogmaként kezelt narratívája a Fidesznek az „egy a tábor, egy a zászló” jelmondat, magyarán az, kizárólag ők fedhetik le a jobboldalt, létezett és létezik a mai napig is egy jobboldali közeg, amely úgy jobboldali, hogy mentes a fentebb tárgyalt liberális esszenciától, még élesebben fogalmazva: a jobboldaliság eszmei tartalom és meggyőződés, nem pedig cégér.
Csupán emlékeztetésképpen, kormánypárti médiumokban elhangzott nemrégiben, hogy a „jobboldaliság szabadelvű”. Helyben is vagyunk, ezt nevezhetjük egyfajta önleleplezésnek. És miért? Mert a beszélgetés további részéből kiderült, ez alatt a szabadelvűség alatt virtigli liberális szellemiséget értettek.
Viszont azt is fontos látni, a jobbliberális oldal bizony rá van szorulva, hogy időnként, nevezzük így, „átemeljen” bizonyos témákat a mi közegünkből, a liberalizmustól mentes jobboldaltól, ha úgy tetszik, a nemzeti radikálisoktól. Vannak, akik ezt egyszerűen lopásnak nevezik.
Hogy csak a legjelentősebbet emeljük ki, így volt ez a trianoni megemlékezésekkel, és még egy sor dologgal, és itt az újabb eset, a Fidesz által benyújtani kívánt pedofiltörvény (büntetések súlyosbítása, nyilvános adatbázis). Az ilyen lépésekre azért van szüksége a Fidesznek, hogy a Mi Hazánk választórétegének, a nemzeti radikális tábornak azt üzenje, „ez náluk is elérhető”, magyarán igyekszik kifogni azok vitorlájából a szelet. De azt is láttuk az elmúlt évek során, milyen sok esetben vált el egymástól a Fidesz kommunikációja a tettektől.
Az pedig tételesen igazolható, a nyilvános pedofil-adatbázist a Mi Hazánk már 2019 őszén követelte, mikor tüntetést szervezett a tápiósági pedofil háza előtt. Persze, ezen túlmenően még azt is kérte, legyen lehetőség a pedofil bűnözők kémiai kasztrálására, mint ahogy felvetette a szibériai bérrabtartás ötletét is.
A fentiek tükrében arra a kérdésre, mégis hogyan értékeljük a Fidesz ilyen irányú lépéseit, összetett, két részre bontott választ kell adnunk.
Kétélű a dolog, a Fidesz valóban szeretné lefedni ezt a réteget is, viszont azért kényszerül az ilyen gesztusok megtételére, mert ez a közeg, jelen esetben a Mi Hazánk kvázi „tolja jobbra”. Így hát ez siker, nem kétséges.
Másrészt viszont mulasztást követünk el, ha nem hívjuk fel minden adódó alkalommal a figyelmet arra, vigyázat, a Fidesz részéről ezek nem őszinteségből fakadnak, s a kivitelezés mindig kétséges, ezért van szükség egy harmadik útra. A jobb- és balliberális oldal helyett egy valódi nemzeti jobboldalra.
Lantos János – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
