Hát ez is eljött, a koronavírus-járványról szóló hírek lassacskán lekerülnek a címoldalról. A felszabadult sóhaj mellett persze ott van az emberben a félsz, hogy a tavalyi nyárhoz hasonlóan idén újra csak haladékot kapunk, és ősszel újult erővel csap le ránk a járvány.
A tamáskodó lélek aggodalmát azután el is hessentjük magunktól, erősebb a meggyőződés, hogy a vakcinát karunkba oltó tudomány megnyeri a versenyfutást a vírus mutációival.
Amit megélünk, haladék-e vagy végleges visszatérés a korábban megszokott életünkbe (milyen érdekes, akkor mókuskeréknek hívták sokan), cseppet sem mindegy, de a legtöbb ember már el is siklik a kérdés mellett.
És ez már a visszarendeződés legbiztosabb jele. A karanténba zárt ember a szorongásaival szemközt élte a mindennapjait. A kiszabadulás, a felszabadultság egy csapásra eloszlatja a sötét felhőket. Amilyen ütemben emelkedik fel a fejünk felől a karantén búrája, annál indokoltabb felvetni, milyen világba szaladunk felszabadultan, reménykedve.
Az ember az egyetlen élőlény a földkerekségen, amely tudatában van saját elmúlásának. Ez emeli ki az állatvilágból, és teszi emberré. Az időtlenség helyett ezért rohanja át az emberiség egyre gyorsuló ütemben a századokat.
A nagy rohanás időről időre lelassul, az idő, a történelem egyetlen csomópontba rakódik. Ilyenkor vívja az emberiség a nagy háborúit, hol változó fegyverekkel saját maga ellen fordulva, hol a sokáig láthatatlan ellenséggel, a vírusokkal.
Hajlamosak vagyunk a háborúk után csak a pusztítást látni. Kevesen gondolnak bele, hogy a hétköznapjainkat szolgáló tudomány és technika fejlődésének mekkora lökést ad egy-egy nagy erőfeszítés, legyen szó világháborúról vagy pandémiáról.
A hírközlés, a motorizáció vívmányai rendre előbb a hadigépezeteket szolgálták, hogy utóbb nemzedékek soha korábban nem látott kényelmét szolgálják békeidőben.
Ahogy a háborúk pokla, úgy a koronavírus is az emberhez a szorongást és a halálfélelmet hozta túlságosan is közel, a társadalom előtt azonban számos új lehetőséget nyitott meg.
A koronavírussal szembeni innovatív megoldások előbb utóbb hadrendbe állíthatók lesznek más betegségek ellen is. Az újra felgyorsuló időben hamar elfelejtjük majd, hogy például a rákgyógyászatban elért áttörést minek köszönhetjük.
Ami korról korra a sok-sok változó mellett a történelem állandó eleme marad, az emberi tényező. Az állatvilágból örökölt ösztönöket az ember hatványozottan éli meg: a túlélés diktálta zsákmányszerzésből így lesz nyereségvágyból elkövetett emberölés és hideg számító brutalitás. Nem az ember változik, csak a kulturális önazonosságát hordozó civilizáció formái.
A római arénákat benépesítő ezerfejű cézár helyet foglalhatna akár napjaink stadionjaiban is. A tömegszórakoztatást, a figyelem felkeltését és ébren tartását ugyanazok a lelki tényezők alakítják.
A jelen embere erkölcsileg se nem jobb, se nem rosszabb, mint az elődei. A nekünk rendelt való világban a baj máshol keresendő.
Az ember, mint egyén a civilizáció vívmányainak köszönhetően egyre kevésbé szorul a közösségre. Az egymást megtartás kultúrájából ezért válhatott uralkodóvá az egymásnak betartás kultúrája.
A történelmet mindig is az emberi jellemből adódó konfliktusokon keresztül éltük meg, nem ez az újdonság. Nem az ember jelleme változott meg, hanem a lehetőségei. Ezt a tanulságot kell feldolgoznia a nekünk rendelt való világ emberének.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
