Karikó Katalin elismerte, hogy beszervezték, de "írásos jelentést nem adtam, senkinek nem ártottam"

Karikó Katalin elismerte, hogy beszervezték, de "írásos jelentést nem adtam, senkinek nem ártottam"

Írásos jelentést nem adtam, senkinek nem ártottam – így reagált Karikó Katalin a Magyar Hangnak azokra a hírekre, amelyek szerint 1978-ban aláírt egy beszervezési papírt. Mint megírtuk: egy néhány éve megjelent könyvben ismertetett 6-os karton szerint a világhírű kutatót Lengyel Zsolt fedőnéven szervezték be.

Karikó Katalin – ahogy fogalmazott – a személyét megbélyegezni szándékozó hírrel kapcsolatban a következőket közli. – Tény, hogy 1978-ban, amikor tudományos segédmunkatársként kezdtem dolgozni, felkerestek, megtaláltak, kényszerválasztás elé állítottak. Édesapámnak az 1956-os forradalomban történt részvételére, „bűnös” múltjára hivatkozva, engem a szakmai munkám ellehetetlenítésével fenyegettek meg. Azt tudtam, hogy édesapámat 1957-ben felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték, munkahelyéről elbocsátották, 4 évig munkát nem kapott. Tudtam, hogyan működik az a rendszer, féltem, ezért aláírtam a beszervezésre vonatkozó dokumentumot – írta.

A világhírű tudós hangsúlyozta: „az ezt követő években semmilyen írásos jelentést nem adtam, senkinek nem ártottam. Tudományos tevékenységem, kutatásaim folytatása érdekében távozni kényszerültem.” Az elmúlt 36 év alatti kutatómunkáját, tevékenységét az emberek gyógyítása érdekében folytatta. – Többé soha, senki nem tudott megtörni, céljaimtól eltávolítani – hangsúlyozta, hozzátéve azt is, hogy ezzel a nyilatkozattal lezártnak tekinti az ügyet.

A III/II nem a III/III

Az ügy előzménye, hogy a napokban elkezdett terjedni a közösségi oldalakon egy részlet Bálint László 2017-ben megjelent, „A hálózati nyilvántartás szereplői” című könyvéből. A szerző a szegedi és Csongrád megyei helytörténet kutatója és nem utolsó sorban nyugállományú kémelhárító alezredes, rengeteg könyvet és más publikációt jelentett meg a témában, köztük a Magyar Nemzetben, a Magyar Hírlapban és a Magyar Fórumban.

Hírdetés

Az idézett könyv alcíme „Az államvédelmi és állambiztonsági hálózat nyilvántartása Szegeden és Csongrád megyében, 1945 – 1990” és annak 112. oldalán szerepel Karikó Katalin, a Széchenyi-díjas kutatóbiológus, biokémikus, a szintetikus mRNS alapú vakcinák technológiájának szabadalmaztatója is, akit a Pfizer-BioNTech rendkívül hatásos koronavírus-oltóanyagának kapcsán ismert meg Magyarország és a világ közvéleménye.

Bálint László a könyvben közli egyrészt a beazonosíthatóság érdekében Karikó Katalin személyes adatait, melyek közül a nyilvánosak egyeznek a 2017-es kiadású kötetben szereplőkkel. A könyv másrészt közli Karikó behálózásának körülményeit: eszerint 1978-ban, 23 évesen (a szegedi József Attila Tudományegyetem biológia szakának elvégzését követően) szervezték be a tudóst. Beszervezője és egyben kapcsolattartója sem akárki: Salgó László későbbi országos rendőrfőkapitány, akkor még a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság hadnagya.

Az úgynevezett 6-os karton adatait felsoroló szócikkben az szerepel, hogy a tudóst az állambiztonság III/II-es csoportfőnöksége foglalkoztatta, titkos megbízott minősítéssel, úgynevezett „hazafias alapon”. Fedőneve „Lengyel Zsolt” volt, foglalkoztatási vonala „kémelhárítás”. Egy másik dokumentumból idézve azt említi a könyv, hogy 1985-től „pihentetve” volt. Karikó Katalin életrajzából tudható, hogy ebben az évben költözött az Egyesült Államokba.

A lap megkeresett egy volt kémelhárító tisztet, aki név nélkül nyilatkozva azt mondta, hogy a III/II-t semmiképpen nem érdemes összekeverni a III/III-as osztállyal. A Karikót hét évig foglalkoztató III/II nem dolgozott magyar állampolgárokra, hanem Magyarországon belüli kémelhárítási tevékenységével valóban értékes szolgálatot tett az országnak. Azt is megemlítette a tiszt, hogy a biotechnológiai kutatás az ipari kémkedésnek egyik leginkább kitett terület. A „pihentetés” pedig bevett gyakorlat volt a III/II-nél, nem használták arra, hogy elfedjék, ha tovább foglalkoztatnak egy megbízottat. Mivel Karikó 1985-ben az Egyesült Államokba költözött, és a III/II nem dolgozott külföldön, a szakértő szerint minden bizonnyal valóban megszűnt a kapcsolata a magyar állambiztonsággal ez évben.

Ungváry Krisztiánt, az állambiztonsági múltat kutató történészt is megkeresték a témában, aki azt nyilatkozta az idézett könyvben szereplő adatok hitelességét firtató kérdésekre, hogy sajnos eléggé annak tűnik, bár azt kihangsúlyozta, hogy a könyvben szereplő információkból az nem derül ki, hogy konkrétan milyen munkát is végzett az állambiztonságnak Karikó Katalin. Ungváry úgy nyilatkozott, hogy ő személy szerint nem kételkedik abban, hogy ami a könyvben ennek kapcsán mint idézet szerepel, az valós adat.

A lapnak az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárhoz kötődő forrása ugyancsak azt mondta, hogy tényleg létezik ez a karton.

Elérték a Karikó Katalin beszervezését megemlítő könyv íróját, Bálint Lászlót, aki elmondta, hogy a könyvben leírtakért minden felelősséget vállal, azokat az adatokat ma is leírná, ám fontosnak tartja a körültekintő értelmezést. Azt is aláhúzta a volt kémelhárító, hogy a könyv jó néhány évvel ezelőtt (2017-ben) készült, amikor Karikó személyéről itthon, Magyarországon a közvélemény még nem is nagyon tudta, hogy egyáltalán létezik.


Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »