Elcsépelt közhely, hogy az élet minden forgatókönyvírónál jobb szkripteket ír. Látva a hollywoodi producerek képregényfilmes, feldolgozásos, újraforgatós rémségeit, hajlamosak vagyunk egyetérteni, pedig a téma tényleg az utcán, vagy ahogy az aktuális történetünkben, az alatt hever.
Képzeljük el, hogy egy elszánt, ügyes és rátermett kasszafúró-banda éppen azon dolgozik, miként lehetne kiüríteni egy kisvárosi bank páncéltermét. Nem autósüldözéssel súlyosbított fegyveres rablásban gondolkodnak, inkább a régi módszert választják, alagutat fúrnak a bank alá.
Ezerszer láttunk már hasonlót amerikai filmekben, de Európában, ráadásul a valóságban igencsak ritka az ilyesmi.
Egy német kisvárosban, az észak-rajna-vesztfáliai Spengeben nem sokon múlott egy sikeres akció. Az alagutat ásó bűnözők azonban nem számoltak azzal, hogy munkájuk következményeként beesik az útburkolat a bank épülete előtt. Az intézmény, mit sem sejtve arról, hogy „vakondok” munkálkodnak a közelében, útkarbantartó munkásokat hívott, hogy kijavítsák a bezuhant burkolatot. Ők is és a munkások is azt hitték, egy elrepedt vízvezetékcső miatt mosódott ki a talaj az út alól.
Legnagyobb döbbenetükre azonban egy helyes kis alagutat találtak a mélyben, körülbelül két méterre a talajszinttől. A nyolc méter hosszú, egy méter széles, fagerendákkal megtámogatott alagút egy szomszédos trafóház alól indulva tartott a bank páncélterme felé. A helyszínelő rendőrök szerint már hónapok óta dolgozhattak az egyelőre ismeretlen, rablónak (még) nem nevezhető „vájárok”, s várt is volna még rájuk néhány hónap munka, ugyanis még csak a bank épületének alapjai közelében jártak.
Jelenleg egyetlen gyanúsítottja sincs az esetnek.
A bankfiók egyik alkalmazottja elmondta, ha be is jutottak volna a páncélterembe, a sok munkának nem szüretelhették volna le a gyümölcseit, ugyanis a spenge-i fiók olyan aprócska, hogy néhányezer eurónál többet nem is tartanak a bankban.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
