Ritka és örömteli alkalom, amikor az egyszeri tollforgató arról tud beszámolni, hogy korrupt üzletemberek és politikai szekértolóik vereséget kénytelenek elkönyvelni, hála egyszerű emberek összefogásának. Most egy ilyen történet következik. A szereplők: egy nemzetközi hátterű szemétégető, amely vegyi anyagokkal mérgezi a Sajó völgyét és pár bátor helybeli, aki az ellenállás élére áll. Filmbe illő sztori, jelen állás szerint happy enddel.
Magyarországon ha valaki meghallja a „civil” szót, rögtön valamelyik párt sanda szándékait palástoló fedőszervezet vagy egy szigorúan 80+ senior tagokból álló bélyeggyűjtő gittegylet képe ugrik be. Esetleg egy állami pénzlenyúlásra szakosodott segélyszervezet. A társadalmi önszerveződésnek annyira nincs ereje és presztízse hazánkban, hogy az ember nehezen hiszi el, hogy politikai kurválkodás nélkül lehet valódi változást elérni. Szerencsére akadnak kivételek.
Történetünk 1998-ban Sajókeresztúron kezdődik, amikor is a „privatizációnak” nevezett szabadrablás második hulláma eléri a Borsodi Ércelőkészítő Művet. A BÉM megvásárlása mögött állók kiterjedt nemzetközi hulladékkereskedelemmel kapcsolatos tevékenysége nem túl sok jóval kecsegtet, az üzem újraindítása kétes hírű szlovák és bécsi pénzügyi körök segítségével valósul meg. Az igazi feketeleves 2002-ben jön, amikor a BÉM beszünteti korábbi vasérc zsugorítási tevékenységét, és bejelenti, hogy veszélyes és nem veszélyes hulladékok feldolgozásából kíván kohászati alapanyagot előállítani.
Ennek keretében az óbudai gázgyárban felgyűlt több tízezer tonna mérgező és bűzös gázmasszát (amely többek között rákkeltő anyagokat és cianidokat is tartalmaz) a BÉM segítségével „ártalmatlanítják”, vagyis a káros anyagokat az erre teljesen alkalmatlan üzemben kiégetik, és a mérges gázokat a kéményen át az emberek orra alá eregetik.
Bővebben!
Forrás:jobbegyenes.blog.hu
Tovább a cikkre »
