Mielőtt valamennyi balos olvasó nekem esne…
A magát baloldalinak nevező embercsoport brilliáns teljesítményt nyújt néhány dologban: a színjátékszerű puccsok szervezésben, amelyek néhány rémisztő esetben hatalomhoz juttatják őket – főképpen nagy társadalmi felfordulások, kataklizmák utáni zavaros hullámverésben, amikor az emberek társadalmi immunrendszere végzetesen gyenge. Különösen nagyok továbbá a történelem meghamisításában, átírásában, ami az ő kizárólagos igazukról szól.
Így lett egy kis puccsista orosz anarchista csapatból a nagy Bolsevik párt, így lett Magyarországon 1948-ban a demokratikus választásokon minden csalásuk ellenére leszavazott kommunista pártból évtizedekre az egyetlen ”üdvözítő” politikai erő. Tegyük zárójelbe, hogy kik és hogyan pénzelték ezeket az akciókat, kik és miért asszisztáltak mindehhez, s nézzük meg, hogyan működik a balosoknál ez a színjátékokkal és történelem-hamisítással párosuló hadjárat a politikai hatalomért. Ahogy mondani szokás: nézzük meg a stratégia mögött a taktikai kisebb csatákat.
Ennek a monstre stratégiának, sőt még a hétköznapi csatáknak sem tudjuk minden elemét itt felsorolni, kitárgyalni, csak egy-egyet mutatunk be villanásnyi figyelmeztetésként: figyeljétek a kezét, itt a szemfényvesztő csalás – tudjátok, egy abból a száz trükkből, amiről nem kell tudnotok.(Aki még gyerek volt 2006-ban, annak mondom: így mosakodott Gyurcsány Ferenc, amikor az állami költégvetést meghamisította Brüsszelnek – ahol ezt elnézték nekik.)
A baloldal kiválogatja a neki megfelelő darabkákat a képzőművészetből, irodalomból, tudományból, történelemből, s mint egy óriási puzzlét, a saját fejlődési regényét rakja össze. Így lesz Adyból Petőfihez hasonló „lángoszlop”, aki örökös pénzzavarában néhányszor beállt a Népszava nyomorköltészete és társadalom-átalakító retorikája szolgálatába (vö.: A Hetedik c. folyóirat), s így idézték József Attilát a magyartanárok elcsukló hangon: „S kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk” … A jobbak nem folytatták, hogy: „emlékezőn és okádva”, mert talán eszükbe jutott néhány Nobel-díjasunk: Teller Ede, Neumann János, meg Bartók Béla, s Márai Sándor is – ki tudja, miért nem sietett vissza Kádár János keblére, aki még tehette volna.
Ahogy Adytól is csak a „Víg uraság” képe használható számukra, mert hogy mi igazolná a Széchenyiek, Telekiek, Bethlenek, no meg a burzsujok deportálását. Ez utóbbi probléma természetesen szóba sem kerülhet a mai bal-fék politikusoknál, ezek a dolgok szerintük már régen aktualitásukat veszítették. Magyarán nem tudnak mit kezdeni azzal a valósággal, ami nem passzol a nagy Puzzle-ba. Ha a napi politkát nézzük, rendre megtaláljuk ugyanezt a módszert: a történelem-hamisítást. Üsd be a google-ba, hogy: nepszava.us/a-2006-os-zavargasok-elkovetoi-aldozatok-fekete-gyor-andras- pedig-vadlott !
A következőket olvashatjuk: „az igazi “kettős mérce” a Fekete-Győr András elleni vádemelés, mert két évvel ezelőtt eldobott egy füstbombát a rendőrök irányába.
A Fidesz a 2006-os zavargások elkövetőiből áldozatokat csinált, akik akkor hivatalos személy elleni erőszakot követtek el, hősök lettek, mert a Fidesz akkor ellenzékben volt, és akik a kormányt képviselő rendőrökre támadtak, azok szerintük jogos kritikájukat fogalmazták meg és “igaz” ügyet szolgáló forradalmárok voltak.” Nem tévedés, jól látjuk a szavakat: a lovasrendőrökre a Révész Máriusz és ellenforrdalmár társai rátámadtak, s a rendőrök csak védekezésképpen rugdalták és vertek véresre egy halom embert.
Heller Ágnes is megmondta Brüsszelben: There was no shot. Nyilván mi lőttük ki egymás szemét… Ne felejtsük, miféle tüntetésen küzdött a „hős forradalmár” Fekete Győr András a munkáshatalomért, vagy ki tudja, kinek a hatalomra jutásáért. Volt az a bizonyos törvénymódosítás 2018-ban. A Munka Törvénykönyve pontosan szabályozza az elrendelhető túlórák számát. 2012 óta évi 250 óra rendkívüli munkaidőt (túlórát) a munkáltató rendelhetett el egyoldalúan.
A módosítás szerint plusz legfeljebb további évi 150 óra túlmunkát szabad végezni. Bár ehhez szükség van a munkáltató és a munkavállaló írásbeli megállapodására, így kollektív szerződés kell, a baloldal végre talált egy témát, ahol némi csúsztatással rásüthette a kormányra, hogy a burzsujok pártját fogja. Rögvest jött az osztrák szoc- demektől a segítség, s elnevezték a jogszabály módosítást Rabszolgatörvénynek. (Kiváncsi vagyok, hogy most, a korona-vírus ellen éjt nappallá téve küzdő egészségügyi dolgozók szabályozott – és fizetett – túlmunkája esetét miképpen minősítik a balos megmondó emberek…) Ugye emlékszünk, ez ellen tütetett, s dobott füstbombát a nagy forradalmár Fekete-Győr.
Kíváncsi vagyok, hogy vajjon a bíróságon fehérre mossák-e? Azokon a bíróságokon, ahol 2006 után az 1956 ötvenedik évfordulójáról megemlékező polgárokat szétverő és megverő rendőrők egymást igazoló tanúvallomásai alapján még egyszer megaláztak minket! Mielőtt valamennyi balos olvasó nekem esne, aki érettségizett magyarból, hogy Ady és József Attila igenis nagy költő, szeretném leszögezni, hogy szerintem is nagy költő mindkettő. De egyiket sem a vér-, és idegbajáért szeretem. Azért csak sajnálom őket, ám politikai értékrendjükről megvan a különvéleményem.
Amúgy érdekes, hogy a József Attila összesből éppen a Trianonról írt Nem, nem, soha című verset hagyták ki egészen 1989-ig.
Patakfalvy Katalin
Borítókép: www.azonnali.hu
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
