Az előző cikkünkben igyekeztünk egy kis támpontot nyújtani azoknak a fólia alatti hajtatással foglalkozó termelőknek, akik kiutat keresnek azokra a problémákra, amelyek megnehezítik egyes kultúrák talajon történő termesztését. Bemutattuk, miként lehet (kell) a kókuszrostot megfelelően előkészíteni (pufferolni, mosatni) a növény számára ideális gyökérközeggé. De mielőtt a közeg az ültető edényekbe kerülne, még sok tennivaló vár a termelőre. Ezeket az ültetést megelőző előkészületeket szeretnénk most áttekinteni.
Ha a termelő talaj nélküli hajtatásra szánja el magát, akkor el kell fogadnia, hogy nem 1-2 évre, hanem akár 10-15 évre is előre tervez. Ezért fontos, hogy megfelelően felkészüljön és elsajátítsa ezt a nem egyszerű termesztési technológiát. A kókuszroston történő termesztéshez a fóliaházunk talaját el kell szigetelni a termesztő közegünket tartó edényektől. De mielőtt ezt az elszigetelést megtesszük, érdemes a talajunkat fellazítani, majd a kijelölt sorok alatt „alagcsöveket” lefektetni, amelyek a felesleges elfolyó (drén) víz elvezetésére szolgálnak. Ezt követően elegyengetjük, majd lehengereljük a talajt, hogy minél egyenletesebb talajfelszínt kapjunk. Erre azért van szükség, hogy a kialakított sorokban az edények minél egyenesebb felületen feküdhessenek.
A fóliaházunk talajának izolálására a legalkalmasabbak a fekete vagy fehér színű agroszövetek, amelyek sok éven keresztül is (8-10 év) megőrzik szilárdságukat. Ha korai (fűtött) termesztésben gondolkodunk, akkor a fehér színű agroszövetet érdemesebb választani, mivel a februári-márciusi kiültetéskor még a fényviszonyok nem a legoptimálisabbak, és a fehér szövet a feketével ellentétben nem elnyeli, hanem valamilyen formában visszatükrözi azt. Így a növényeink ezt a plusz fényt is hasznosítani tudják.
A gyökérközegek tartására alkalmas edények számtalan formában kaphatóak és beszerezhetőek. Különböző típusú és minőségű vödrök, polietilén konténerek, különböző méretben kapható virág- és balkonládák. De erre a célra tökéletesen megfelelnek azok a citromos vagy mandarinos műanyag ládák is, amelyek fele annyiért beszerezhetőek, mint az imént felsoroltak. Ezeket a ládákat csupán ki kell bélelni nejlon zacskókkal és máris betöltik azt a funkciót, amit a nála jóval drágább műanyag edények. Bármely típusú ültető edényt is választjuk, mindegyik esetben fontos, hogy az űrtartalma legalább 10 liter legyen, és elkerülhetetlen a megfelelő mennyiségű drénelvezető lyukak (6-10 db.) kialakítása az edények alján.
Ennél a termesztési technológiánál, korai, fűtött uborkahajtatás esetében a leggazdaságosabb az egysoros „V-elrendezés”. Ahol egy 10 m széles fóliasátorban, 0,3 m széles ültető edényekből 4 sort alakítunk ki, edényenként 2 tővel számolva megkapjuk a 2,6 tő/m2 tenyészterületet, ami korai konzervuborka hajtatás esetében ideálisnak mondható.
Mivel ennél a termesztési technológiánál kisméretű gyökérközegről beszélünk (amely nagyon hamar le tud hűlni), nagy hangsúlyt kell fektetnünk arra, hogy a lehető legjobb mértékben szabályozható legyen a gyökérközegünk hőmérséklete. Ezért ennek érdekében a ládák vagy vödrök alatt minden képen fontos elhelyeznünk valamilyen szigetelést, például hungarocell táblákat. A hungarocell táblák felett és az edények alatt egy pótlólagos szál fűtéscsövet helyezünk el, hogy a gyökérzet alulról ne fázzon. A szigetelésen elhelyezkedő fűtéscső a hőt csak felfelé a gyökerek irányába tudja leadni. Ahhoz, hogy az ültető edényünk a fűtés csövön ne billegjen, a hungarocell tábla két szélén hosszanti irányba fa léceket helyezünk el, melyet a cikkhez csatolt fotó jól szemléltet. Ezt követően a drénnyílásokkal ellátott edényeket (vödröket, ládákat) a soroknak megfelelően hosszanti irányban a léceken végigrakjuk, és feltöltjük őket az ültetendő közeggel.
Mielőtt megkezdenénk az edények megtöltését a már előkészített közeggel, fontos, hogy edényeinket megfelelően előkészítsük a termesztési időszakra. Használt vödrök vagy ládák esetén elengedhetetlen az edények fertőtlenítése. Ezt „hipós” oldatban is elvégezhetjük. Az edényeket teljesen merítsük el az oldatban legalább fél órára. Ezt követően tiszta vízzel öblítsük le a teljes felületüket.
A ládás termesztés esetén az edények aljára 3 cm vastagságban perlitet helyezünk, a jobb drénvíz-elvezetés miatt. Majd erre helyezzük a kókuszrost közeget. Egy termesztendő növényre legalább 3-4 liter közeget számoljunk. Ha hosszúkultúrás termesztésbe gondolkodunk, vagy legalább két szezonon keresztül szeretnénk termeszteni a közegben, akkor érdemes némi perlitet a kókuszrosthoz is keverni, mert így egy még lazább, még levegősebb, nehezen összetömörödő termesztő közeget kapunk.
Ha az edényeket megtöltöttük a közeggel, akkor ültetés előtt 2-3 nappal beöntözzük tiszta vízzel. A termesztő ládák alatt néhány helyen tálcákat rakunk szét, hogy a későbbiek folyamán figyelni és mérni tudjuk a drénvizet. Ha a közegünk a fűtés beindítását követően eléri az állandó 20 C°-ot, akkor megtörténhet az ültetés.
Nagy Csaba falugazdász, Pro Agricultura Carpatika Alapítvány
Forrás:karpatinfo.net
Tovább a cikkre »
