Egyre nagyobb a baj Szlovákiában. A miniszterelnök novemberben ledobott „tesztelési atombombája” már csírájában szlovák nemzeti felkeléssé transzformálódott. Azóta sokat változott a világ, a Covid-19 vírusa számos mutációt produkált. A vírussal párhuzamosan az „atombomba” is egyfajta tesztelési vagy igazolásgyártási rutinná mutálódott. Tudom, nem rossz üzlet ez, fogynak a tesztek, a felszerelések és hát legyünk őszinték, a gombamódra szaporodó magán tesztelési konténerek, buszok, kisüzemek is jelzik, szép summát (is) lehet ezen keresni. Nem vagyok virológiai szakértő, ezért nem is akarok az egyes intézkedésekben tapasztalható káosszal foglalkozni, csupán pár, a józan paraszti észnek ellentmondó dolgot szeretnék vázolni.
Az első, hogy a világban ma egyfajta „vakcinázási” háború dúl. Az egyes országok és azok szervei igyekeznek oltóanyagot beszerezni, hogy megoldást találjanak a járványra és a gazdasági válságra is. Ki itt, ki ott kopogtat. Tudjuk, hogy például Izrael már a lakosság jó részét beoltotta, hála „jó kapcsolatainak” az amerikai gyárral; ügyesek. A svájciak egy másik gyártó vakcináját már otthon gyártják. Aztán vannak az oroszok, a kínaiak, a törökök, a licencben gyártók. Ami biztos, hogy kevés az oltóanyag, így küszködünk.
Ebbe a csodálatos miliőbe robbant be a legújabb hír, hogy a Za ľudí (Az Emberekért) párt ellenezte az orosz Szputnyik vakcina beszerzését, ezért a kormány nem tárgyal ennek megvételéről. Több helyen hallottam, azon elmélkedtek, hogy a párt volt elnöke, aki Amerikában is élt, valamilyen véletlen folytán hatással bírhat a minisztereire. Ki tudja? Nagy az információs csata is a vakcinák körül, mert ez be van vizsgálva, az meg nem… Amit az EU megenged, az a tuti, még akkor is, ha ki tudja, mikor érkezik meg Szlovákiába.
Erről a bevizsgálásról jutott eszembe, hogy bizony az EU komoly normákat hozott a dízelkocsik szennyezésével kapcsolatban is, Euro 5 meg 6, s a végén kiderült, hogy bizony „nagyon csaltak a gyártók”. A kóla, a mosópor, a szalámi összetételét a „nyugati és keleti uniós országok” között sem ártana sűrűbben bevizsgálni, mert valahogy mindig akad eltérés.
Az az érzés motoszkál most bennem, hogy az üzlet az életmentés fölé kezd kerekedni, de lehet, tévedek. Mi itt, Közép-Európában évtizedekig hallgattuk, hogy a nyugati az kapitalista és rossz. Most azt hallgatjuk, hogy a keleti a rossz. Én nem tudom, mi a jó, vagy a mi rossz, csak annyit tudok, hogy a józan paraszti ész nekem az mondja: nem lehet az uborka egyenes, még akkor sem, ha a brüsszeli bürokrácia erről döntést hoz.
Az emberek el tudják dönteni, hogy akarják-e ezt, vagy azt a gyógyszert.
A piac ma (is) azt diktálja, hogy annak adnak el, akit többet kínál érte, a kormányunk meg a tesztelési atombombájára lapátolja ki a pénzt, miközben a helyzet egyre romlik.
Adjanak vakcinánkét mondjuk öt euróval többet érte, és lesz, adjanak többet a lélegeztetőgépekért, és lesznek. Talán most nem kellene a Szputnyikot (ruszkikat) sem hazaküldeni. Az olajuk, a gázuk, a vasuk jó, lehet, még a vakcinájuk sem rossz, de ezt én sem tudhatom, mindenesetre: most minden jól jönne ennek az országnak, még az is, ha azzal a logikus józan paraszti ésszel gondolkodnának a kormányban, mely évszázadok alatt megtanította az emberiséget túlélni.
(Őry Péter/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
