Az endémia egészen pontosan a fertőző betegség szokványos és rendszeres előfordulása, amely történhet egy adott, jól lehatárolható népesség körében (pl. idősek, gyerekek), de akár földrajzi keretekben is (mint a malária Afrika déli felében). Az endémia nem feltétlenül jelenti a világjárvány állandósulását, inkább azt, hogy időről időre egy adott népességcsoportnál megjelenik, de a terjedése mindig bizonyos határok között marad. Ha ezeket a határokat mégis átlépné, és szétterjedne a világban, akkor beszélünk arról, hogy az endémia átcsapott epidémiába.
A koronavírus endémiává alakulását nemrég a Fehér Ház koronavírus-tanácsadója, Dr. Anthony Fauci, az amerikai Moderna vakcinagyártó elnök-vezérigazgatója, Stephane Bancel, és az Egészségügyi Világszervezet Sürgősségi Programjának feje, Dr. Mike Ryan vetette fe nyilvánosan. Egészen pontosan úgy fogalmaztak, hogy a koronavírus sohasem tűnik el teljesen.
A globális járványstatisztikai szerint eddig világszerte 107 millió ember fertőződött meg a SARS-CoV-2 vírus valamely mutációjával (emlékeztetőül, a COVID-19 a vírus okozta tünetegyüttes rövidítését jelöli), és 2,36 millióra tehertő az igazolt (!) halálos áldozatok száma.
David Heymann, a londoni Higiéniai és Trópusi Medicina Főiskola járványügyi professzora szerint a koronavírus már a múlt év végén endémia jeleit mutatta. Véleményével elég sokan egyetértenek, ám nem győzik hangsúlyozni, hogy ez nem jelenti azt, hogy a járvány nem szoriítható korlátok közé.
fogalmazott a professzor.
Mások egyelőre korainak tartják még ezeket a következtetéseket, ami nem csoda. A vírus elterjedtsége, a gyors mutáció és a lassú vakcinagyártás miatt egyelőre a legtöbben a tűzoltással, vagyis az életmentéssel vannak elfoglalva, illetve vért izzadva próbálják elkerülni, hogy összeomoljon az egészségügy. A vírus sorsa pedig sok tekintetben bizonytalan, leginkább a mutációk miatt.
Közben a világ fejlettebbik részén elkezdődött a vakcinázás, hogy minél hamarabb újra lehessen indítani a gazdaságokat. A világ szegényebb országaiban természetesen még nem érkezett egyetlen ampulla oltóanyag sem – mivel hiány van, az árak elszálltak, nem tudják megfizetni.
Még a leggazdagabb országokban is a jövő év közepéig elhúzódhat a lakosság teljes vakcinázása, de a fejlődő országok esetében a határidő legkorábban 2023 év elejére tehető, míg a fejletlen, szegény országos esetében a vakcinázás 2024 év végén fejeződhet csak be – ha minden jól megy.
Más szavakkal, szinte borítékolható, hogy lesznek a világnak olyan szegletei, ahol a koronavírus időről időre meg tud majd jelenni, és tömegeket megfertőzni. Várhatóan a világ ugyanúgy fog cselekedni, mint a többi endémiával: nem megsemmisíteni akarja majd a vírust, hanem megelégszik a kordában tartásával, és felveszik a szokványos betegségek listájára a nátha (szintén egy koronavírus okozza), az influenza, a tuberkolózis és HIV mellé.
Ezek a betegségek nem szednek tömegesen áldozatokat a világ fejlettebb részében – a szegény országokban annál inkább.
Persze, még egyelőre azt sem lehet megbecsülni, hogy mennyire sikerülhet visszaszorítani a koronavírust a fejlett országokban. Egyelőre a járványstatisztikák a súlyos eseteket és a halálos áldozatokat hangsúlyozzák ki, és kevés szó esik a betegség okozta maradandó tünetekről. Rengetegen vannak a kórt legyőzők között ugyanis, akik még fél évvel a betegség után sem képesek ugyanolyan munkavégzésre, mint a fertőzés előtt.
Az együttélésnek, ahogy a fentebb említett szakemberek nevezték, sok dimenziója van, amelyről még túl keveset tudunk, a maradandó sérülésektől, a mutációkon át, a vakcina globális elérhetőségéig. Így egyelőre a legtöbb országban továbbra is az életmentésre és az egészségügy összeomlásának elkerülésére fognak fókuszálni.
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
