Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Januárban Juhász Ferenc miskolci plébános ad útravalót.
Nem könnyű Jézus tanítását hallgatni, és közben őt magát is figyelni; ámulni a csodán, és a csodatévőt is szemmel követni. Magát a személyt elválasztani az általa végbevitt cselekménytől teljességgel nem is lehet.
Hasonló nehézséggel küzd Márk evangélista is, akinek a gyorsan, három évtized alatt kialakult Krisztus-mítosztól vissza kell vezetnie a történetet a Palesztinában élő rabbi emberi formájához, és ez nem egyszerű. Olyan személyes és emberi mozzanatokkal veszi körül Jézus alakját, amivel az első keresztény közösségek hitét szembesíteni tudja a szenvedéstörténet valóságával. Evangéliumában meglepően sok ördögűzés és csodaelbeszélés található, ez a missziós igehirdetés módszerét tükrözi. A megtérések, a csodák, a bűntől és a bűnre csábító hatalmaktól való megszabadulás az első közösségek alapélménye. Jézus személyét úgy ismerjük meg, mint akinek a hatalma érvényre jut a neki alávetett világban.
Márk a zsinagógai jelenet leírásában szeretné, ha Jézus isteni hatalma megnyilvánulna. Az Úr viszont nem szeretné, ha az emberek a zsinagógában magától az ördögtől hallanának erről, ezért határozott szavakkal némítja el a gonoszt: Hallgass el, és menj ki belőle! De mielőtt a tisztátalan lelket kiűzi a megszállottból, már azelőtt csodálkoztak a tőle hallott tanításon az emberek, mert „úgy tanított, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók”.
Ebből a megjegyzésből arra a következtetésre juthatunk, hogy az írástudóknak komoly tekintélyük és hatalmuk volt zsinagógai körökben; csakhogy ez a tekintély az Írásokból eredt, és nem az ő személyiségükből. Jézus hatalma saját személyéből származik.
Az írástudók tekintélye mellett érdemes a felelősségükre is vetni egy pillantást, különösen napjainkban. Ma úgy tűnik, az írástudók kezében igen jelentős hatalom összpontosul, hiszen az írott és elektronikus média szinte egyeduralkodóvá, a negyedik hatalmi ággá nőtte ki magát. Mindenki tart ettől a nyilvánosságtól, ezért lehetséges fenyegetni is a sajtóval. Az írott hagyomány és az élő szó ereje küzd meg egymással a kafarnaumi zsinagógában. Jézus szavainak ereje felülmúlja nemcsak az írástudókét, de az Írásokét is: „Mondatott a régieknek, én pedig azt mondom nektek, hogy…” (Mt 5,21–48)
Márk evangéliumában a hangsúly a Messiás isteni személyiségén van, aki érthető okból el akarja kerülni, hogy a nép a tisztátalan lélek kijelentéséből halljon erről először. Hogy az első benyomásaikat erről ne a tisztátalan lélektől szerezzék – ezért elhallgattatja. Hatalmát mutatja az is, hogy nem az embert zavarja ki a zsinagógából, hanem a tisztátalan lelket az emberből. Hogy ráébredjünk, ez mekkora erő, gondoljunk arra, hogy napjainkban a szertartásokat megzavaró anarchisták eltávolítása mennyire körülményes és sikertelen. Csodálkozni és ámulni való, ahogy ezt az embert itt az ördög rángatja összevissza, mielőtt kimegy belőle, és nem a zsinagóga népe lökdösi, taszigálja, rángatja kifelé a teremből.
Jézusnak van hatalma a természet erői fölött, hogy lecsendesítse a háborgó tengert: csendesedjél, némulj el! Van hatalma a természetfölötti erőkön, amikor hasonló szavakkal parancsol neki: hallgass és takarodj ki belőle! Van az írástudók fölött is hatalma, de azt nem használja.
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
