Első részünkben végigvettünk hat különböző definíciót a Nyugatról. Felsorolás és emlékeztető gyanánt ezek a következők voltak: a Római Birodalom, a keresztény civilizáció, a katolikus-ortodox törésvonal, a katolikus és protestáns különbözőség, a „nagy francia forradalom” eszmevilága, illetőleg a nyugati birodalmak önbizalmára épülő szemlélet. E rész kapcsán is elengedhetetlen leszögezni, Nyugat alatt nem a teljes európai civilizációt értjük, így ehhez a szorosan vett Nyugathoz hazánk nem sorolható, globális perspektívából tekintve viszont a nyugati civilizáció és az európai kultúrkör közel azonos fogalmak is lehetnek. De haladjunk tovább, hiszen léteznek még „Nyugat-fogalmak”.
7. Bármennyire is irtózunk, természetszerűleg szembehelyezkedünk bárminemű bolsevisztikus világnézettel, rögzítenünk kell, létezett egy úgynevezett marxista Nyugat-értelmezés is. Ez tulajdonképpen a korábban kifejtett birodalmi szemlélet tükörképe. Marx és Engels elfogadták, hogy Nyugat-Európa „imperialista” országai magas fejlettségi fokot értek el, de abban is hittek, hogy a Nyugat koraérettsége közeli hanyatlást és forradalmat eredményez. Véleményük akkoriban nem sokat számított, persze. Az idők folyamán azonban hatalmas fontosságra tettek szert, mégpedig annak köszönhetően, hogy a Szovjetunió a marxizmust, leninizmust hivatalos ideológiájává tette.
8. Létezik egy olyan felfogás, amelyet úgy illethetünk, az „első német változat”. Ez az első világháború kitörésekor alakult ki. Németül ezt úgy emlegetik, „Mitteleuropa”. Közép-Európa német, különösen pedig osztrák ellenőrzését óhajtották és feltételezték, abban a reményben, hogy Franciaország és Oroszország katonailag vereséget fog szenvedni. Így hát a jövőben csak az angolszász hatalmakkal kell osztozniuk a nagyságban. Hirdetői nem kételkedtek Németország kelet-európai civilizatorikus küldetésében, ugyanakkor Franciaországgal folytatott harcuk, valamint az, hogy elutasították a liberalizmust, 1789 eszméit, oda vezetett, hogy különbséget tettek a Nyugat-fogalmak között. Megneveztek egy „alkonyuló nyugatot”, illetve a „nyugati civilizációt”. Az elképzelés politikai képletét Friedrich Naumann fogalmazta meg. Viszont a németek 1918-as világháborús veresége szétfoszlatta a terveket, ha úgy tetszik, ezt pedig Spengler siratta el A Nyugat alkonya c. művében.
9. A WASP-változat (WASP=White Anglo-Saxon Protestant, fehér angolszász protestáns) akkor virágzott ki, mikor az első világháború alatt kiderült, hogy az Amerikai Egyesült Államok és a Brit Birodalom érdekei közösek. Az akkori amerikai elit angolbarát szimpátiára, a protestantizmus közös hagyományaira, a parlamenti kormányzás és a szokásjog rendszerére, az európai német hegemónia ellenzésére, különleges stratégiai együttműködés kifejlesztésére és a nemzetközi érintkezés fő eszközévé ekkor előlépő angol nyelv elsőbbségére alapoztak. Noha Amerika akkor látszólag elítélte az imperializmus hagyományos formáit, mégis egyenértékűnek volt értékelhető az európai hatalmakkal. A nyugati civilizáció WASP-változatának legnyilvánvalóbb kulturális megörökítése a „Great Books Sheme” (1921, Nagy könyven listája) és az Encyclopedia Britannica kisajátítása volt. Következményeit többek között a geopolitika atyjának tartott Sir Halford Mackinder fogalmazta meg, s ez már az 1922-es Washington-konferenciát hangot kapott. Teljes erővel az USA 1941-es európai háborúba való belépésével éledt újjá. Bár óhatatlanul veszített fényéből a Brit Birodalom szétesése miatt, de a csendes-óceáni amerikai érdekek felfutása után megmaradt a Nagy-Britanniához fűződő különleges kapcsolatokban. Ez segítette a NATO-t, de gátolta Európa egységesülését. Nyilván azt nem is kell különösebben részleteznem, napjaink Amerikai Egyesület Államának messze nem a WASP-változat a fő vezérlő elve, mármint identitáspolitikai értelemben. Évtizedes küzdelem folyik a szellemi és kulturális térben ellene, de gondolhatunk a Black Lives Matterre is, úgyhogy leginkább a vidéki Amerika tartalmazza még bizonyos vonatkozásban ennek elemeit. Miközben e sorokat írom, éppen nézem fél szemmel Joe Biden új amerikai elnök beiktatási beszédét, ahol arról beszél, le fogják győzni a „fehér szupremácizmust” (white supremacy), vastaps fogadja…
10. Meg kell határoznunk egy „második német változatot”, mely sok tekintetben épül az elsőre. Ám ezt mégis a német nemzetiszocialisták fogalmazták meg, mely alapvető vonásaiban tükrözte az elsőt, de mélyen átszőtte a hitleri ideológia, a nagynémet nacionalizmus, vallotta a rasszok közötti hierarchiát, mindamellett antibolsevista alapon képzelte el Európa megszervezését. A közkeletű tévedéssel ellentétben messze nem volt egységes, számos belső irányzata és törésvonala volt, melyeket maga Hitler tartott egyben. Ilyen volt a benne szárba szökkenő „újpogány” irányzat, de bizonyos teoretikusai az europid rasszon belül is rangsort állítottak fel, a „nordikus típust” kiemelve. Összességében véve a második világháború alatt nem kevés szerepet kapott egyfajta imperialista szárny a német külpolitikában és diplomációban, mely a természetes világnézeti szövetségeseket gyakran figyelmen kívül hagyta, így hát kétféle típust állított elő: az ellenállót és a kollaboránst. Mindenesetre a német nemzetiszocializmust a bolsevista-kapitalista érdekcimboraság fegyverrel leverte, és ez döntően alapozta meg az azóta fennálló világrendet, ha úgy tetszik, a „status quót”…
Lantos János – Kuruc.info
(Folytatjuk.)
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
