108 éve, 1913. január 9-én született Richard Milhous Nixon, az Amerikai Egyesült Államok 37. elnöke. Máig ő az egyetlen az amerikai elnökök között, aki lemondásra kényszerült, mivel különben alkotmányos vádemeléssel távolították volna el hivatalából.
A kaliforniai Yorba Lindában született egy szegénységgel küszködő kvéker család öt fiúgyermekének egyikeként. Tízéves korától dolgozott, de kiváló eredménnyel végezte iskoláit, és megszerezte a Duke Egyetem jogi diplomáját.
1937 és 1942 között ügyvédként dolgozott, a második világháborúban 1942 és 1946 között a haditengerészetnél szolgált. 1940-ben kötött házasságából két lánya született.
Leszerelése után politikai pályára tért. 1947-50-ben kongresszusi képviselő, 1950-53-ban szenátor volt republikánus színekben, a kongresszus tagjaként aktív szerepet játszott a kommunistaellenes hajszát folytató McCarthy-bizottságban.
A republikánus vezetők 1952-ben a szovjetellenes nézeteiről ismert szenátort szemelték ki Dwight Eisenhower elnökválasztási programjának kialakítására.
A kampány során élte át első nagyobb politikai válságát: azzal vádolták, hogy gazdag támogatók pénzzel pumpálták tele az általa kezelt titkos „pártkasszát”, ő azonban egy érzelgős televíziós beszédben tisztára mosta magát. Eisenhower oldalán alelnökké választották, a tisztséget 1961 januárjáig töltötte be.
1960-ban pártja elnökjelöltjeként indult a demokrata John F. Kennedyvel szemben, de alulmaradt. Bízott a gyors visszatérésben, ám az 1962-es kaliforniai kormányzóválasztáson is elbukott.
Megkeseredve vonult vissza, nyolc évig ügyvédi és előadói tevékenységből tartotta fenn magát. 1968-ban viszont ismét a republikánusok elnökjelöltje lett, és megszerezte a hőn áhított elnökséget is.
A kampányban azzal az ígérettel állt elő, hogy véget vet a vietnami „mocsárnak”, és valóban: ő volt az, aki a pusztító szőnyegbombázások után elrendelte az amerikai csapatok kivonását, és elérte a tűzszüneti szerződés aláírását Hanoi képviselőivel Párizsban 1973 januárjában.
Addigra elnökként is újraválasztották, miután 1972-ben földcsuszamlásszerű győzelmet aratott a demokrata George McGovernnel szemben.
Nixon Csou En-laj kínai miniszterelnökkel (kép forrása: Reddit)
Ehhez nagyban hozzájárult az is, hogy addigi elnöki éveiben lezárta a húsz éve tartó amerikai-kínai szembenállást, amikor 1972 februárjában első hivatalban lévő amerikai elnökként ellátogatott a kommunista Kínába, és Pekingben kezet fogott Csou En-laj miniszterelnökkel.
Ugyanazon év májusában Moszkvában járt, és megállapodást kötött Leonyid Brezsnyev szovjet pártfőtitkárral a stratégiai támadó fegyverek korlátozásáról, amivel a hidegháború évei után kezdetét vette az „enyhülés” korszaka.
A csúcsról aztán hatalmasat bukott: 1973-ban kipattant az ún. Watergate-ügy, az Egyesült Államok történetének legelképesztőbb politikai botránya. 1972 júniusában Nixon újraválasztási kampányának emberei információszerzés céljából betörtek a Watergate épületben lévő demokrata választási főhadiszállásra.
A tetteseket elkapták, de a Fehér Ház „harmadrangú, felsőbb utasítás nélkül végrehajtott betörésnek” próbálta beállítani az ügyet. A sajtó újabb és újabb leleplezései következtében viszont a botrány egyre terebélyesedett.
Amikor az elnöki ovális irodában folytatott megbeszélésekről – Nixon saját utasítására – készített magnófelvételek tanúsították, hogy néhány nappal a betörés után Nixon maga is tárgyalt munkatársaival az ügy eltussolásának lehetőségeiről, az elnök pozíciója tarthatatlanná vált.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
