A gólem a zsidó folklór mitikus teremtménye, az életre hívott nyers erő, nehéz, mocskos feladatok elvégzésére. Európát most minden korábbinál gyilkosabb veszéllyel egy ilyen gólem fenyegeti – újra. Nem, nem a koronavírusról vagy más járványról van szó. Nem is a rasszizmusról vagy az antiszemitizmusról, még csak nem is az ún. illiberális politikáról.
Hanem az iszlámról.
Az iszlámról, amely mindig is Európát ostromolta, szinte születésétől fogva majd ezerötszáz esztendőn át – jóllehet legvégül ez az ostrom végérvényesen megtorpanni látszott mintegy két-háromszáz esztendeje, most azonban új erőre kapva, nem várt módon, de hasonló módon fanatikusan folytatja az iszlám és az iszlamizáció az európai kontinens és Európa országai ellen vívott ostromát.
A sok száz éves iszlám terv utolsó szakasza nem várt módon felgyorsult. Az európai kontinens iszlamizációja, pedig valójában az első globális kalifátushoz vezető jelentős mérföldkő. 2021-ben már nem lehet mindössze „migrációról”, meg „Soros-tervről”, meg „szavazók behozataláról” beszélni, mert az aktuális hatásokon (szociális rendszerek túlterheltsége, közbiztonsági kihívások, no-go zónák és a migránsbűnözés mindennapjainak megélése) túl felfeslik egy nagyobb volumenű fenyegetés.
Európa végleg megsemmisülhet. És ezt maga az iszlám és Európa története támasztja alá.
Az iszlám vallás Kr. u. 622-ben született, Mohamed emblematikus futásával az Arab-félsziget szívében. Minden ma ismert valláshoz mérten rekordgyorsasággal terjedt el minden irányba, illő hatékonysággal teremtve magasabb szintű társadalmi szerveződéseket és államokat az egész Közel- és Közép-Keleten. Mindössze pár évtizeddel később már egész Észak-Afrika iszlamizálódott, elérve (a szintén az időben születő) Európát is: a 700-as évek elejére már a teljes Ibériai-félszigetet (a mai Spanyolország és Portugália területe) meghódította az iszlám terjeszkedés. Végül 732-ben Martell Károly frank lovagkirály (Kis Pipin apja, Nagy Károly nagyapja a csata idején majordomus volt, aki az Áderjeként funkcionáló Meroving király helyett a tényleges hatalmat gyakorolta; később az interregnum idején, ezt a pozícióját megtartva, a „frankok hercegeként és vezéreként” volt a birodalom egyértelmű ura – a szerk.), de birodalma szívében, Poitiers-nél állította meg az évszázados előre nyomulást.
Vagyis 110 év alatt (!) az iszlám, amit tehát méltán neveznek nemcsak a legfiatalabb világvallásnak, hanem egyben a legdinamikusabbnak is, teljes földrészeket, a legkülönfélébb népeket és kultúrákat gyűrte maga alá ellenállhatatlanul és megállíthatatlanul. Az iszlám az emberi lét minden aspektusát megszervezi, áthatja. Az iszlám kultúra gyermekei a Korán segítségével tanulnak írni-olvasni – már, ha tanulnak, mert az iszlám ezt egy szűk, kiváltságos rétegnek tartja fenn. Az iszlám az elnyomást a család intézményétől kezdve a más népekig és kultúrákig műveli, sőt ebből meríti szervező és terjeszkedő erejét (patriarchális, (rab)szolgatartó, a nem „igazhívőket” alacsonyabb rendűnek tartó dogmák).
Az, hogy a sivatagnál és a köves pusztaságoknál vannak e világon élhetőbb helyek is, a kirajzó iszlám is felismerte, ezért kitűzött célként tekintette Európát a születésétől fogva elfoglalni. Az iszlám, mint vallási fanatizmus egyedülálló szuperszervezésének elképesztő alapvetése pedig a generációkkal előrébb tervezés, vagyis olyan elérendő célok és fázisok meghatározása időről időre az iszlám mind népesebb családjában, amelyek több százéves távlatokban gondolkodnak. Egy ilyen sokgenerációs projekt Európa elfoglalása, a történelem legnagyobb részében fegyveres agresszió nyomán.
Miközben a 700 körültől létrejött muszlim kalifátusok legyűrését a Spanyol Királyság végül csak 1492-re tudta befejezni, és a mórokat kiűzni a kontinensről (nem kis létszámú, zárt kultúrájú iszlám közösséget, moriszkókat hagyva az európai keresztény országokban), Európa keleti felén már száz éve dúltak a harcok a török ellen – az iszlám történetének egyik legnagyobb hatású birodalma támadásait kellett kiállnunk. 1453-ban elesett Bizánc (Konstantinápoly, mai nevén Isztambul).
A Török Birodalom meggyengülése után Európa fellélegzett: úgy tűnt egyszer, s mindenkorra elhárult az iszlám hódítás veszélye a kontinensre nézve – amely ezután háborús minőségét végül a huszadik században gigantikus világháborúkban, százmilliós veszteségű testvérháborúkban merítette ki. A második világháború sikító békevágya egy új, ismeretlen, békében és szövetségben élő Európát teremtett mindössze két generáció alatt. Európa ma a békeállamok közössége.
E békeállamokat pedig az iszlám békés úton támadja ma.
E folyamatnak csak egy nagyon kis, látványos része a terrorizmus, amely felismerhető agresszió az európaiság ellen.
A betelepülések fokozódó dinamikája, a többgenerációs migrációs hátterű tömbök növekedése, legyen bármilyen gazdasági oka, avagy indoka, mára egyértelműen megmutatta, és mutatja, hogy az iszlám nem integrálható. Sőt. Ellenséges, ha a saját kultúrájáról van szó. Kifejezetten alkalmatlan az integrációra, de a békés egymás mellett élésre is. Ráadásul szembeszökő a tény mindenki számára: a baloldali, liberális utópia alapvetései mentén működtetett liberális demokráciák és jogrendek egyszerűen semmi módon nem tudnak mit kezdeni a középkorig visszanyúló, sokszorosan megpróbált hatékonysággal szerveződő iszlamizáció ellen. Nincs hozzá eszközrendszer. Pedig épp ezen elvek politikai letéteményesei kívánnak a nagyarányú iszlám betelepítéssel országaik kívánt, ideális társadalmi-gazdasági növekedését fenntartani.
Ám ne legyenek kétségeink: Európa népességfogyása valójában csak a tőketulajdonosokat aggasztja. Nem a munkaerő a lényeg (az jön Kelet-Európából is, de a robotika fejlődése miatt az sem elengedhetetlen), hanem a fogyasztás bővülésének fenntartása. A tőke ma: transznacionális tőke, eleve multikulturális és mindenáron fenn kívánja tartani a fogyasztás dinamikáját, a posztmodern térben pedig ehhez párosuló ideológiák nemzetköziségben oldódó instant politikai aktorait helyezteti előtérbe. Akik politikai gólemet látnak az európai társadalmakat széttöredező betelepülőkben és az iszlámban. Azt hasznosnak gondolva, rövidtávú politikai céljaik és hatalmi igényeik kielégítésére közös erővel hívták életre az Európára ezúttal gyilkos veszéllyel özönlő gólemet, az iszlámot.
Ezen politikát pedig hazánkban a hatpárti, balliberális, gyurcsányos összefogás képviseli. Azt a transznacionalista irányt, amely passzol a történelmi baloldal és az újliberális hálózatok hagyományos nemzetellenes szemléletéhez.
Gyurcsány Ferenc a házában fogadta a migránsokat. Karácsony Gergely zuglói polgármesterként tartós menedéképületeket készült a migránsoknak adni.
Az MSZP és a Momentum az LMP-vel karöltve szolgál ki migránspárti európai politikát, a
Jobbik pedig, a legnagyobb áruló napirendre se akarta tűzni Toroczkai László javaslatát, aki egy évvel mindenki előtt kerítést követelt!
Ne feledjük: hazánk, békében is harcban áll. Pont, mint pár száz évvel ezelőtt. Mi ezt felismertük. És Európa? Felismerte vajon végre már, hogy most minden európai országon keresztül fut ugyanaz a frontvonal…? Európa a mi hazánk, de Európa az ő hazájuk is…! Rajtuk, s rajtunk is múlik jövőnk: erős európai nemzetállamok szövetsége, vagy Európai Egyesült Államok/Emirátusok?
Jónás Levente – Magyar Jelen
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
