128 éve, 1893. január 6-án született Endresz György pilóta, aki Magyar Sándor navigátor társaságában első magyarként, a világon tizenötödikként repülte át az Atlanti-óceánt. A vállalkozáshoz amerikai magyaroktól kért – és kapott – támogatást, majd az ügy mellé állt a magyar területi revíziót támogató angol sajtómágnás, Lord Rothermere is.
Endresz György Perjámoson (ma Periam, Románia) született egy sváb család gyermekeként. Tizenhat évesen Szegedre került cseregyerekként, ekkor tanult meg magyarul. Az első világháborúban pilótaként szolgált, 1915-ben megszökött az orosz fogságból. Négy igazolt légi győzelemmel dicsekedhetett, és több kitüntetést kapott bátorságáért.
1921-ben részt vett a Prónay Pál vezette nyugat-magyarországi felkelésben, melynek eredményeként népszavazást tartottak Sopron és a környékén fekvő nyolc falu Magyarországhoz tartozásáról. Ezt követően, a trianoni béke nyomán elrendelt teljes magyarországi repülési tilalom feloldása után az Aero Express légitársaság pilótája lett, később a német Junkers repülőgépgyárnál dolgozott, majd a Magyar Aero Szövetség oktatótisztje lett.
Az Atlanti-óceán átrepülését az 1926 óta Kanadában élő pilóta, Magyar Sándor vetette fel azt követően, hogy 1927-ben az amerikai Charles Lindbergh – első emberként – egyedül repült New Yorkból Párizsba. A vállalkozáshoz amerikai magyaroktól kért – és kapott – támogatást, majd az ügy mellé állt a magyar területi revíziót támogató angol sajtómágnás, Lord Rothermere is. Ő javasolta, hogy a gépet kereszteljék Justice For Hungary, azaz Igazságot Magyarországnak névre.
A kísérlethez egy Lockheed Sirius típusú repülőgépet vásároltak, a Lindbergh kérésére tervezett kétüléses, egyfedelű alsószárnyas típus 460 lóerős motorjával korának egyik legsikeresebb, hosszú távú repülésre is alkalmas gépe volt. A magyar pilóták számos változtatást hajtottak végre a járművön, növelték az üzemanyagtartályok számát, módosítottak a futóművön és a függőleges vezérsíkon.
Endresz és Magyar 1931. július 15-én, délután 5 óra 20 perckor szállt fel az Európához legközelebb eső észak-amerikai repülőtérről, az új-fundlandi Harbour Grace-ből. Eleinte vakon, felhőben, később sötétben repültek, iránytűvel tájékozódva, rádiókapcsolatot csak nyolc órával később tudtak teremteni egy norvég gőzössel.
Ezután rendszeresen érkeztek a hírek Budapestre, és másnap tódult a közönség a Mátyásföldre tervezett ünnepélyes fogadásra. A sors iróniája, hogy a több mint ötezer kilométeren át kifogástalanul működő motor a magyar légtérbe lépve akadozni kezdett, végül teljesen leállt az üzemanyag-ellátás. Mint később kiderült, a pilóták korán kapcsoltak át egy másik üzemanyagtartályra, és lett volna annyi üzemanyaguk, amennyivel elérik a mátyásföldi repülőteret.
A pilóták Bicske közelében, Felcsút és Csákvár között siklórepülésben landoltak, a göröngyös talajon a gép megbillent, előrebukott, majd balra dőlt, a bal szárny megsérült, a légcsavar elgörbült. Magyar Sándor a kényszerleszállást az alcsúti jegyzői hivatalból jelentette, ezután a MALÉRT gépe indult értük. Innen külön repülőgép vitte őket Mátyásföldre, ahol hatalmas ünneplésben részesítették őket, érkezésük hírére még a kormány is berekesztette ülését.
A két óceánrepülő 26 óra és 20 perc alatt 5770 kilométert tett meg, és három világrekordot is felállított: a kedvezőtlen időjárási viszonyok ellenére 13 óra 50 perc alatt, továbbá óránkénti 250 kilométeres átlagsebességgel ők jutottak el leggyorsabban Amerikából Európába, és ők repültek legtovább az öreg kontinensen.
Endreszt és Magyart július 20-án tízezrek ünnepelték a Hősök terén, majd a Várban fogadta őket Horthy Miklós kormányzó, aki mindkettőjüket kitüntette, és Endreszt szolgálaton kívüli őrnaggyá, Magyart szolgálaton kívüli századossá léptette elő. A pompás fogadtatásba azonban politikai felhangok is vegyültek, a hatalmas nemzetközi visszhangot keltő eseményt a magyar vezetés igyekezett propagandacélokra is felhasználni.
Endresz nem sokkal élte túl az utat: 1932. május 23-án Bittay Gyula rádiótávírász navigátorral az óceánrepülők római kongresszusára tartott, amikor gépük a Róma melletti Littoria repülőtéren leszálláskor lezuhant, mindketten életüket vesztették. Endresz helyét a kongresszuson üresen hagyták. Halála után több utcát, teret neveztek el róla, köztük a Déli pályaudvar előtti teret is, de ezeket a közterületeket 1945 után “irredenta áthallások” miatt átkeresztelték. Ma már utca őrzi nevét Budapesten, Egerben és Pécsett is.
A pilóták bravúros teljesítményéről évtizedekig szó sem eshetett. 1981-ben aztán a Magyar Repülő Szövetség megemlékezett az út 50. évfordulójáról, még emlékkövet is állítottak a leszállás helyszínén. A kiadványokon és a plaketteken azonban csak a gép jobb oldala látszódhatott, mert a bal oldalra volt felfestve a Justice For Hungary felirat.
1992-ben a római nagykövetség kertjében felavatták Endresz és Bittay emlékkövét, 2006-ban, az óceánrepülés 75. évfordulóján emlékművet állítottak azon a mezőn, ahol annak idején a kényszerleszállást végrehajtották. A felcsúti általános iskola 2005 óta viseli Endresz György nevét. 1991-ben róla nevezték el a budaörsi repülőtéren üzemelő sportrepülő egyesületet.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
