Amikor a bukaresti magyar nagykövetség mezőgazdasági attaséjának nagy állami földvásárlást bejelentő interjúját olvastam, első reakcióm az volt: kuss! A második, amire nagymamám tanított volt: hallgattál volna, bölcs maradtál volna.
Mi is történt? A nagykövetség attaséja adott egy interjút a kolozsvári Krónikának, amelyben kifejtette, hogy a magyar állam arra készül, felvásárolja a földet azoktól a magyaroktól, akik már nem akarnak vele foglalkozni, vagy egyéb okból kifolyólag eladnák azt.
Az interjú elolvasása után hallgatásba burkolództam. Miért is?
1. nem is olyan rég a Napoca News nevű kolozsvári soviniszta portál rukkol elő a nagy „leleplezéssel”, hogy a magyar állam már millió hektár vásárolt fel Erdélyben, emellé pedig épületeket, kastélyokat stb. Röhögtem akkor rajtuk, és ezt tette az erdélyi magyar sajtó nagy része is, a Krónikát is ideértve, aki élcelődtek, gúnyolódtak az ominózus cikken. Aztán pár hónapra rá csak így simán belelöki az éterbe az attasé, hogy bizony itten a Magyar Állam Zrt. terjeszkedni kíván, s kifejezetten nemzetiségi alapon válogat az üzletfelek között. S akkor a kérdésem: egy ilyen közegben, mint a mai Románia, s benne Erdély, mi a tetves túróért kellett heveskedni, beszélni, nagyszájúskodni?
2. Amennyiben van is ilyen szándéka a magyar államnak, akkor abba miért avat be ilyen amatőröket, mint ez az attasé? Egyáltalán, hogy lehet attasé ebből a balfaszból?
3. Lehet azzal számolni, hogy egy ilyen tétel kinyilatkoztatása után – hiába a magyar kormány szerveinek a tagadása, elhatárolódása – a román kormány, sőt, egész Románia felháborodik. Tényleg átjön a szomszédba a magyar állam egy diplomáciai pofonért, így, három hónappal a választások előtt, ismerve, tudva azt, hogy a magyarországi és a romániai baloldal közötti barátság min. az Iliescu-Horn tandem óta töretlen?
4. Magyarországon a mezőgazdaság, mint olyan, gyakorlatilag eltűnt. Gyümölcsösök, farmok váltak köddé 1990 óta errefele. Ma sem rózsásabb a helyzet, a magyar gazdák, mármint az a kevés, aki még műveli a földjét, rosszabb helyzetben vannak néha, mint a budapesti hajléktalanok… Kérdés: mi a garancia arra, hogy miután felvásárolják, (nota bene: letarolják) maradék erdeinket, szántóinkat, nem adnak majd túl a földeken, busás haszonnal, nem nézve azt sem, hogy kinek? És nem az Orbán-kormány ilyen lépésétől félek, hanem attól, hogy nem lesz mindig Orbán-kormány. (Képzeljük el, amikor a felvásárolt erdélyi erdő- és földvagyon egy Gyurcsány kezére kerül…)
5. Attól, hogy a megműveletlen (?- és ez egy nagy kérdőjel most) föld gazdát cserél, még nem válik automatikusan megműveltté. A föld legigazabb, és legigazságosabb tulajdonsága pedig az, hogy annak a tulajdonává válik előbb vagy utóbb, aki megműveli azt. Tetszik érteni, új nemesek, és megfáradt régi jobbágyok?
És végezetül: az egész nem több ködevésnél. A jövő kérdése nem az, hogy milyen nemzetiségű kezében van a föld, hanem az, hogy mint tulajdonos megművelheted-e, vagy a Chevron eltöri kezed-lábad állami támogatással és palagázfúrásba kezd. Téged, mint a föld tulajdonosát senki sem fog megvédeni. A román állam sem, a magyar sem.
Mert a korporációknak áll a világ! És ez ellen kéne tenni valamit. De sürgősen!
F. Örs (Marosvásárhely)
Forrás:jobbegyenes.blog.hu
Tovább a cikkre »
