A Belügyminisztérium ma délelőtt a közösségi hálón tette közzé Szlovákia leggyakoribb vezetékneveinek tízes listáját. Ez alapján az ország leggyakoribb vezetéknevei a férfiak körében a Horváth, Kováč, Varga, Tóth, Nagy, Baláž, Szabó, Molnár Balog – és végezetül már magyarul írva, újra a Kovács. A leggyakoribb női vezetéknevek a Belügyminisztérium 2020-as december eleji statisztikai adatai szerint a következők: Horváthová, Kováčová, Vargová, Tóthová, Nagyová, Balážová, Molnárová, Balogová, Lukáčová, Nováková.
A bejegyzés alatt pillanatok alatt több száz hozzászólás érkezett, amelyek nagy része azt firtatja, hogy a szlovák vezetéknevek döntő többsége magyar, illetve elszlovákosított magyar eredetű nevek.
Valentová a Horváth és Tóth vezetéknevek eredetével kapcsolatban elmagyarázta, hogy ezek a családnevek az etnikumra utalnak, tehát a Horváth horvát származásút jelöl, míg a Tóth vezetéknév a tót szóból alakult ki, „amelyet eredetileg a régi magyarok nemcsak a szlovákokra, hanem a történelmi Magyarországon élő nem magyar nemzetiségű tagokra hivatkozva is használtak” – fogalmazott a nyelvész.
Továbbá kifejtette, a vezetéknevek nagy csoportját alkotják a foglalkozásnévi típusú családnevek, amelyek a viselője foglalkozására utalnak, ilyen a Kovács, Molnár, Varga vagy a Szabó – ezeknek a jelentését le is fordította a szlovák olvasóknak.
Ugyancsak magyarázatra szorult a Nagy vezetéknév (szlovák írással Naď), amely a naga magyar melléknévből származik, jelentése pedig nagy vagy öreg, idősebb – jegyezte meg.
A Balog családnév – a nyelvész értelmezése szerint – szintén a magyar balog szóból ered, amely balról valót, balkezest jelent. Az olvasó közönségnek megjegyezte, a Baláž vezetéknév utónévből származik – azt már nem tette hozzá, hogy a magyar Balázs keresztnévből.
Az egyéni tulajdonságokra utaló családnevek közül akár külső, fizikai, testi tulajdonságra is utalhat a vezetéknév, de akár belső tulajdonságra is.
Az egyes személyek pontosabb azonosítását a feudalizmus társadalmi igénye követelte meg, különösen a közigazgatási és jogi aktusokban. A 14. századtól egyre gyakrabban jelentek meg másodlagos nevek – vezetéknevek és melléknevek, amelyekből a mai vezetéknevek kialakultak. A névadási rendszerek öröklődő jellege már csak a 17. és a 18. században stabilizálódott, és II. József reformjai során hivatalosan is kodifikálódtak a 18. század második felében – vélekedett a nyelvész.
Fellelhetőek benne a régebbi bizánci-római kapcsolatok, a vlachok hódítása, a német betelepülés nyomai. A nyugat-szlovákiai régióban jellemzően a horvát gyarmatosítás, a huszita mozgalom és a török katonai inváziók hatása, Észak-Szlovákiában a lengyel, a kelet-szlovákiai területeken szintén ukrán és ruszin etnikai csoportok hatása követhető nyomon. A vezetéknevek írását a latin, a cseh, a német és a magyar nyelv használata is befolyásolta az irodalmi szlovák nyelv megjelenése előtt – tette hozzá a nyelvész.
A harmadik csoport szerint a Belügyminisztériumnak ezzel még egy Facebook-poszt szintjén sem ildomos foglalkozni, és egyáltalán: milyen szándék vezérelte őket, amikor ezt közzétették.
Megrázó gondolat, hogy pár évtizeden belül a magyar családneveket már csak valami távoli, egzotikus hangzású névként viselik majd lágyítójelekkel. Szlovákiában, szlovákok. Megtörténhet?
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
