Megjelent a magyar kulturális-közéleti sajtó ígéretes új orgánuma, az Országút kétheti lap karácsonyi dupla száma, mások mellett Korzenszky Richárd bencés, illetve Harmath Károly és Zatykó László ferences szerzetesek írásával.
Az Országút karácsonyi számában Kodolányi Gyula Antall József 1991 májusi szentföldi útjára emlékezik, amely során teljes fordulat következett be a magyar–izraeli kapcsolatokban, másrészt Betlehemben azért imádkoztak, hogy Antall felgyógyulása daganatos betegségéből tartós legyen. Kodolányi szerint Antall államszemléletében a spirituális szférának az egyházak, a közösségi kifejezésnek és a kultúrának a művészek a gazdái. II. János Pál pápát magyarországi útja előtt Antall győzte meg arról, hogy a kiengesztelés jeleként, addig egyedülálló gesztusként keresse fel Debrecenben a gályarab prédikátorok emlékművét.
Trócsányi László Merre tovább, Európa? című írásában a transznacionális gondolkodású Jean Monnet és a szuverenista Charles de Gaulle példáján mutatja be, hogy az európai integráció e kétféle felfogása már kezdettől jelen volt. Míg Monnet a közös európai szuverenitásban látta a háború megelőzésének biztosítékát, amely látásmódot az uniós intézmények szinte mindegyike máig a sajátjának tekinti, addig De Gaulle víziója szerint Európa tagállamainak felvirágoztatása, nem pedig összeolvasztása révén lehet ismét erős. Trócsányi szerint a 2010-es évtized válságaira Európa nem tudott megnyugtató európai szintű választ adni, helyette az európai nemzetek társadalmi valóságát figyelmen kívül hagyó ideológiai feltételeket kíván ráerőltetni a tagországokra. Az Európai Tanácsot a bizottság és főként a birodalmi elveket valló parlamenti többség háttérbe szorítani törekszik, aminek eredményeként lopakodó hatáskörbővítés zajlik az európai intézmények javára.
Németh Zsolt Trianonról jelen időben című cikke szerint a Trianonról való magyar közgondolkodás lényege, hogy a békediktátum ellenére továbbra is összetartozunk: egyrészt a magyarokkal, másrészt közép-európaiként a szomszédos nemzetekkel. A szomszédos nemzetek akkor is ezer éve sorstársaink, ha Trianon jó időre megnehezítette ennek megélését. Magyarország három évtizede az európai és a nemzetközi kisebbségvédelmi normaalkotás egyik motorjává vált.
Barna Gábor A hitvalló pedagógus, tudós és politikus címmel Bálint Sándorra, a néprajz, a művelődés-, egyház-, irodalom-, zene- és liturgiatörténet, a teológia és a nyelvészet kiemelkedő tudósára emlékezik, a szeged-alsóvárosi paraszti élet népi hagyományvilágának megörökítőjére, a népben gyökerező magyarságélményt közvetítő, honismereti szemléletű pedagógusra, s a politikusra, aki a népek testvériségét hirdette „akkor is, ha nem értjük egymás nyelvét; akkor is, amikor szembekerülünk egymással”.
Görföl Tibor A párbeszéd enciklikája címmel Mezei Balázs korábbi értékelését méltatva, egyúttal azzal vitázva vázolja fel a Mindnyájan testvérek kezdetű pápai körlevél gondolatvilágát. Az enciklika szerinte pontosan a különbségeket eltüntető hamis egyetemességet és hamis nyitottságot ítéli el. Ferenc pápa egyetemes testvériségre vonatkozó igénye éppen az egyedi identitások, a saját kulturális értékek, az egyéni és a nemzeti önazonosságok megőrzésének kiemelésén alapulnak. Görföl szerint nem méltányos II. János Pál, XVI. Benedek és Ferenc pápát egymással szembeállítani, és ideológiák alátámasztására fölhasználva kisajátítani.
Bakk Miklós Két origó című bevezetője után újraolvashatjuk Szőcs Géza akkori RMDSZ-főtitkár 1990. december 1-jei gyulafehérvári beszédét, amelyben a Nemzeti Megmentési Front év eleji ígéreteire utalva szorgalmazza a kisebbségek helyzetének az 1918-as gyulafehérvári határozat elvei alapján történő rendezését, egyéni és kollektív jogaik alkotmányos szintű garantálását. Szőcs századunk közjogi mesterművének nevezte a nyilatkozatot, amely a jogegyenlőség és az önrendelkezés gondolatára épülve előrevetíti napjaink modern Európáját. Szerinte sajnos a tisztánlátó román politikusok, akik e határozatot megalkották, nem rendelkeztek kellő politikai súllyal ahhoz, hogy érvényre juttassák azt a gondolatot, mely szerint a román állam csakis a modern demokrácia értékei alapján fejlődhet, gazdagodhat.
Harmath Károly ferences szerzetes a délvidéki magyar közösség fogyatkozásáról fest megrendítő képet: „Már nemcsak a ház üres, hanem a bölcső is.” Már nem az elszármazott gyermek vagy unoka látogat haza az ünnepekre, hanem az idős nagyszülőnek vagy szülőnek kell útra kelnie, ha találkozni akar az unokájával.
Gazsó L. Ferenc „Ne hagyd elveszni…” címmel 1987-es erdélyi utazására, a magyarságukhoz a késő Ceaușescu-éra komor hétköznapjaiban is szívszorítóan ragaszkodó hétköznapi emberekkel való találkozásokra emlékezik.
Fekete Zsuzsa interjújában a református püspökké választott Balog Zoltán szorgalmazza, hogy a közéletben is „újra divatba jöjjön az erkölcs”. A Szájer-ügyre utalva rámutat: a bűn a legváratlanabb pillanatban képes elragadni az embert, a valódi kérdés az, mit tanul ebből a politikai közösség. „A kultúrharc idején sem tesszük lejjebb a lécet.”
Prőhle Gergely Mit adjunk meg a császárnak, és mit ne? című írásában Dietrich Bonhoeffer evangélikus teológusra, az újpogány náci rendszerrel szemben létrehozott Hitvalló Egyház mártírjára emlékezik, aki szerint az elfajzott modernitásban újra és újra rá kell kérdezni Jézus jelenlétére. Prőhle szerint a ’68-as indíttatású politikai elit nem nagyon tudott mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy a Hitler-ellenes ellenállás tagjai korántsem baloldali indíttatással, hanem egy magasabb nemzeti eszme iránti kötődés okán, protestáns keresztyén elkötelezettséggel cselekedtek.
Korzenszky Richárd a tihanyi bencés közösség karácsonyait idézi fel, a közös ünnepséget követő lelkipásztori szolgálatot:
Tóth Károly Tornyai János, az alföldi tájfestészet megújítójának művészeti és közösségszervező, Hódmezővásárhelyet kulturálisan megújító munkásságát méltatja. Tornyai néprajzi és képzőművészeti kiállítást szervezett, kulturális egyesületet és irodalmi folyóiratot indított, sőt támogatói segítségével majolikagyárat is alapított.
Csender Levente író a Csaba testvér füveskönyve születését megalapozó öthetes erdélyi együttlétről villant fel pillanatképeket és gondolatokat. „Istent imádom, és a teremtményeket szeretem – az életünkben, ha a helyére kerülne a súlypont, akkor nagyon sok házasság, szülő–gyermek kapcsolat rendbe jönne.”
Köves Slomó Sir Jonathan Sacks brit főrabbi emlékét idézi, aki a zsidók mellett a többségi társadalom tagjaihoz is szólni kívánt: következetesen ragaszkodnunk kell mindannyiunk életfeladatához, a világ megjavításához.
Csatári Bence Cseh Tamás karácsonyi dalait méltatja. A Fel nagy örömre! című CD a valódi istenhittel rendelkező művész megszólalása, aki már készül a túlvilágra.
Szekér Nóra Zsindely Ferencet mutatja be, Teleki és Kállay miniszterelnökségi államtitkárát, a jövő népi származású értelmiségét nevelő Bolyai/Györffy Kollégium egyik alapítóját, a népi írók szövetségesét, s olvashatjuk Zsindely naplójának karácsonyi és újévi, a háború előrehaladtával egyre jobban elkomoruló részleteit. Fagy, éhség, járványok, milliók pusztulása, bombák, égő városok, hajléktalanul és ruhátlanul bolyongó emberek milliói miatt kétségbe esve hirdeti: „jóakarat mindenféle népnek és nemzetségnek”. A „horthysta” politikus a saját menekülésére előkészített csergét küldi a katonai kórházban didergő Veres Péternek, miközben azt latolgatja, mi értelme van a szovjetekkel szembeni ellenállásnak, amitől „csak a város, s a magyarság pusztul”.
Szigethy Gábor Máriássy Félix Szabónéjának, az első magyar, szinte minden jelenetében hazug és ostoba sztahanovista film, „a gátlástalan hazudozás, országpusztító ostobaság, minden emberi értéken átgázoló erkölcstelenség” kényszerűen felemás korabeli kritikáit gyűjti csokorba.
Nagy Gergely, az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke az intézményes műemlékvédelem magyarországi megszűnését bírálja, ami szerinte végső soron tükrözi kulturális viszonyainkat. Műemlékvédelmen ma már csak műemléki helyreállítást értünk, ezen a téren sok évtizedes lemaradást sikerült mérsékelni, és a Népi Építészeti Program is soha nem volt lehetőséget nyújt védett népi építészetünk megújítására. Ugyanakkor a világon egyedül nekünk nincs műemlékvédelmi szervezetünk, pedig csak megfelelő mélységű tudományos szemléletet képviselő országos intézmény lehet képes meglévő értékeink számbavételére, kutatására, nyilvántartására és egységes kezelésére, a helyreállítás szakszerűségének biztosítására.
Zatykó László Szerb Antal szellemi körének termékeny életművét és többük tragikus halálát idézi fel. Az írót többen próbálták kimenteni a munkaszolgálat poklából, de ő csak barátaival, Halász Gáborral és Sárközi Györggyel, a „Barabásokkal” együtt tudta volna elképzelni a szabadulást.
Rosdy Pál iskolaigazgató édesapjára emlékezik, aki a kóruskultúra pedagógiai értékét felfedezve matematika-fizika szakos tanár létére három vidéki városban is díjnyertes diákkórust hozott létre és vezetett.
Forrás: Krómer István
Fotó: Országút
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
