A decemberi parlamenti választás meglepetéspártja, az AUR a törvényhozás után az elnöki palotába is bejutott. Igaz egyelőre csak egy rövid udvariassági látogatásra. Mintegy jelzésként meg is váratták a szászt, hadd érezze, a haza gyöngyszemeivel, a derék újnacionalistákkal még ő sem packázhat.
A pártvezetők, akik mindeddig lelkes futballhuligánokként fejtették ki áldásos tevékenységüket, míg a nép akarata pajzsra nem emelte őket, alkalomhoz illő ajándékot is vittek. Romániát, XXL-es kivitelben. Nem mintha a mostani kicsike lenne, de az AUR ajándéktérképén a Tisza mossa a nyugati végét.
Elgondoltam, vajon mi történne, ha Fletó kelet-magyarországi híve egyik reggel arra ébredne, hogy otthonában kitört Románia. A téren Dan Tanasa éppen felhelyezi a román feliratokat, a levert magyar nyelvűek helyébe.
A meglepett DK-s kétségbeesetten hívja a pesti rokonokat, de azok kimért hangon lerománozzák és hallani sem akarnak róla. Az utcán rámordulnak az új közigazgatás képviselői, hogy Romániában van, beszéljen románul.
Leül a tévé elé, azt remélve, hogy a szeretett Ferenc testvér mond néhány biztató szót a kitartásról, a kisebbségbe szakadt tiszántúli magyarság jogairól és jó hangosan belekiáltja a képernyőbe, hogy: Mindent vissza!
De csalódnia kell. A jó Fletó hűvösen közli, hogy pártja elsőként ismeri el az új határokat, egykori híveit pedig nyájasan biztatja, hogy legyenek jó románok és ne avatkozzanak bele a maradék Magyarország belügyeibe.
Ezen a ponton a szegény DK-s kimerülten, könnyes, izzadt arccal ébred és kétségbeesetten üti a panel falát, a szomszédok legnagyobb megdöbbenésére: nem akarok román lenni! Nem akarok román lenni!
Ennyi volt az álom, az első kávé előtt.
Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »
