Nemrégen írtam róla, hogy a még mindig kivizsgálatlan újságíró-gyilkosság, vagy mondjuk a Beneš-dekrétumok terhe alatt lévő Szlovákia győzné meg Magyarországot az uniós költségvetési vétó visszavonásáról.
Uniószerte heves indulatokat váltott ki ugyanis Lengyelország és Magyarország lépése, hetekre szóló programot adva ezzel több ezer elemzőnek, szakértőnek. Egyes szélsőséges vélemények egészen odáig mennek, hogy ez a vétózás antidemokratikus és már eleve ellenkezik a jogállamisággal. Csak akkor nem értem, hogy az Európai Unió szuperbürokratikus jogrendszere hogy tartalmazhat egy ilyen antidemokratikus elemet? Vagy ha tilos használni, akkor mire szolgál, mire találták ki?
De hagyjuk a bürokrácia zavaros útvesztőjét, hiszen továbbra is az asztalon hever a jogállamiságba mázába csomagolt apró betűs migránskvóta, ami ezek szerint valakiknek veszettül fontos, hogy jogérvényre jusson, akár ilyen konfliktusok árán is.
Van viszont egy briliáns ötletem ezzel kapcsolatban, ha már így alakult ez a dolog. Szép dolog a jogállamiság morállózungjával hadonászni, de ha már a kezünkben van, emelhetnénk egyet a téten és megtoldhatnánk még a szuper jogállamiság feltételeinek a sorát egy számunkra igencsak fontos követeléssel, mégpedig a kisebbségi jogok maximális kiterjesztésének feltétlen betartásával.
Az Európai Unió 27 tagállamában mintegy 50 millió uniós állampolgár él valamilyen kisebbségi létben. Tehát gyakorlatilag 10 százaléknyian, aminek alapján jogosan vetődhet fel a kérdés – főleg egy ilyen jogállamisági kifizetési vita kapcsán –, hogy miért olyan nagy kérés, hogy ezen alapértékek a 21. század Európai Uniójában be legyenek tartva? Ha pedig nem olyan nagy ügy ez, akkor miért ne lehetne akár ilyen kifizetési feltételekhez is kötni?
Gondoljunk csak bele, ebben a csodás szövetségi rendszerben miért csorbulhatnak még mindig olyan, első ránézésre alapvetőnek látszó dolgok, mint például a nyelvi jogok? Miért foszthatnak meg uniós állampolgárokat nemzeti állampolgárságuktól? Miért használhatják politikai kommunikációs fegyverként az önrendelkezés (autonómia) tagadását? Miért lehet egy uniós tagállam jogrendszerének a része egy, a II. világháború idején meghozott emberellenes, kirekesztő, kollektív bűnösséget hirdető, antidemokratikus elnöki rendelet (dekrétum)?
Én nem tartanám elképzelhetetlennek, hogy ezek betartásához kössék az uniós pénzek kifizetését.
Sőt! Aztán majd győzködhetnénk egymást és osztogathatnánk a tanácsokat oda-vissza alapon. Čaputová és Korčok minket a jogállamiságról (sic!), mi meg őket a kisebbségi jogokról, esetleg a Kuciak-gyilkosságról, Beneš-dekrétumokról, uniós támogatások kalábriai maffia általi dézsmálásáról, egyetemista lányok és egy stadionnyi szurkoló megveretéséről…
Mert hát így lenne korrekt ugyebár…
Csonka Ákos / Felvidék.ma
Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »
