November 9-én lett volna 90 éves Ignacio Ellacuría, a latin-amerikai felszabadítási teológia egyik atyja. A spanyol származású Ellacuría tevékenysége El Salvadorhoz kötődött, ahol jezsuitaként, filozófusként, teológusként és a Közép-Amerikai Egyetem rektoraként rendkívül sokat tett a szegények ügyéért kiálló prófétai kereszténység képviseletéért. A Vigilia szerkesztőségének cikke.
Amikor azzal vádolták a dél-amerikai jezsuitákat, hogy az általuk képviselt felszabadítási teológia megadja magát a marxizmusnak, Ellacuría mosolyogva csak így válaszolt:
1989 novemberében az ország hadseregének katonái öt másik jezsuitával együtt brutális kegyetlenséggel kivégezték az egyetem campusán álló házukban (a merényletnek a házvezetőnő és lánya is áldozatául esett). A szegények című írásának néhány részletével emlékezünk a Latin-Amerikában sok helyütt vértanúként tisztelt szerzőre, akinek művei sajnos nem olvashatók magyarul.
„A szegények valóban boldognak tarthatják magukat, mert az örömhír elsősorban hozzájuk érkezett, és valóban nekik szól Isten országának ígérete, s ezért az elnyomás és a nyomor elleni harcuk nem nélkülözi a reményt és a méltóságot. Jézus a szegényekhez tartozott, s ez lényegi részét képezi életének és küldetésének. Az örömhír szegényeknek való hirdetése pedig üres lenne, ha nem lennének kézzelfogható következményei (a vakok szemevilága, az elnyomottak szabadsága), azaz nem oldódna meg néhány igazán szorongató probléma.
Jézus igehirdetése nemcsak egyszerűen a szegényekhez szólt, hanem a szegények nézőpontjából is fogalmazódott meg. Ebből következően a jóhír szegényeknek való hirdetése a legalapvetőbb eleme az Egyház lelkipásztori tevékenységének. Világunk konkrét valóságában a keresztény egyházi lelkipásztorkodásnak a szegényeket kell alapul vennie. Ez pedig közvetlenül érinti a gazdagokat is: a szegényeknek szóló jóhír ugyanis rossz hír a gazdagoknak.
A szegények egyháza szegény egyház is egyúttal. Nemcsak az kell hozzá, hogy elköteleződjön a szegények küzdelmei mellett, s felpanaszolja az igazságtalanságot, hanem az is, hogy a lelki szegénységet hirdesse, ha életében és intézményi struktúráiban már elfogadta az anyagi értelemben vett szegénységet. A lelki szegénység nem fogható fel a gazdagok belső magatartásaként: aki a szegények nyomorúságát látva nem szakad el saját gazdagságától, bármit mondjon is, nem szegény lelkileg, mivel valójában a gazdagságának foglya.
Forrás: Vigilia Szerkesztőség Facebook-oldala
Fotó: jesuit.ie
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
