Csatavesztés

Valószínűleg hosszasan kellene keresgélnünk széles e földkerekségen, hogy találjunk még egy országvezetőt, aki nyilvánosan azon sóhajtozik, kell a fenének a hatalom, ő már nem is vágyik arra, hogy másodszor is miniszterelnök legyen! Talán a legtöbbeknek nem is meglepő, hogy Igor Matovič fogalmazott így egy Facebook-bejegyzésében, holott csak fél éve kormányoz. Ha így folytatja, esélye sem lesz, hogy még egyszer a hatalom közelébe kerüljön.

Valószínűleg hosszasan kellene keresgélnünk széles e földkerekségen, hogy találjunk még egy országvezetőt, aki nyilvánosan azon sóhajtozik, kell a fenének a hatalom, ő már nem is vágyik arra, hogy másodszor is miniszterelnök legyen! Talán nem is meglepő, hogy Igor Matovič fogalmazott így egy Facebook-bejegyzésében, holott csak fél éve kormányoz. Ha így folytatja, esélye sem lesz, hogy még egyszer a hatalom közelébe kerüljön.

Békeidőben még morfondírozhatnánk is azon, mennyire szimpatikus, ha valaki a legfelső polcon ülve sem enged a hatalom szívó hatásának, de nem világjárvány idején, amikor az országban a járványhelyzet súlyossága miatt általános veszélyhelyzetet kell hirdetni. Most legkevésbé sem egy önsajnálatba menekülő, hol siránkozó, máskor mindenkit vádoló vezetőre van szükség, aki a stratégiai tervezés helyett csatatérről, felforgatásról és Brutusokról vizionál közösségi oldalán. A rendkívüli állapot higgadt döntéseket kíván, és Igor Matovič az utóbbi két-három hétben egyre kevésbé képes azt a benyomást kelteni, hogy ura a helyzetnek. Pedig most a legfontosabb a józanság, a mértéktartás és a határozottság.

Rossz a helyzet, és valószínűleg még rosszabb is lesz.

A betegek száma folyamatosan emelkedik, és közelítve a napi esetszámok ezres nagyságrendjét, aligha hihetjük, hogy a közegészségügyi hivatal képes kontaktuskutatással lassítani a járványt. Végesek a lehetőségeik, s ami ennél is kétségbeejtőbb, lassan a teszteléseket sem győzik, hiszen már most napokat kell várni a mintavételre is. Tavasszal a politikum végtelenített vitát folytatott az intelligens karantén bevezetéséről, s mikorra életképes lett, az első hullám levonult, mostanra meg a rendszer járt le, és a hosszabbítás időt vesz igénybe. Szakértők még többet reméltek a ZostanZdravy mobilalkalmazástól, amelyet szlovákiai programozók és egészségügyi szakemberek dolgoztak ki. A mobilapp – betartva a névtelenségi előírásokat – a felhasználót tájékoztatja, ha fertőzött személy közelében van, vagy járt olyan helyen, ahol fertőzés volt. Hasonló rendszereket más országokban sikerrel alkalmaznak, itt azonban a járványügyi hatóság nem preferálta, miközben kapacitásgondjaik vannak. Ezek érthetetlen döntések.

Hírdetés

Az egészségügyünk, úgy ahogy van, deficites, mindegy melyik végéről nézzük. A kormánynak erre kellett volna megoldásokat találnia a nyári hónapokban, ahelyett, hogy belefeledkezett a saját válla veregetésébe, amiért az első hullám jól lezajlott. Annyira, hogy Szlovákia bezzegország lett. Az akkori gyors és átfogó intézkedések sorozatával hiába nyertünk időt, ha azt elkótyavetyéltük, holott a politikum pontosan tudta, az országot még egyszer nem lehet vesztegzár alá vonni, a válságkezelésnek más receptjét kell kitalálnia.

És a jelek szerint a kormány a receptet egyelőre nem találja. Fejetlen ötletelés, ad hoc döntések – ez látható és ennek az eredménye. Az egyébként remek kommunikációs készségű Matovič az elmúlt napokban többször is kilépett a szerepből, a higgadt politikusnak nyoma sincs. Erőt akart mutatni, de megszólalásaival csak a határozatlan és dühöngő oldalát mutatta meg, aki fenyegetőzik és vádol, az embereket hibáztatja az egyre rosszabb helyzetért. Ahelyett, hogy megoldásokat kínálna, és elhitetné, stratégia mentén hoz döntéseket, pontosan tudja, mi követi az egyes lépéseket.

A kiszámíthatatlansága azonban ezek cáfolata, s ennél csak a következetlenség súlyosabb. Nehéz azzal mit kezdeni, hogy amikor plázázni és kocsmázni lehet, misére menni nem, majd amikor nagy a felháborodás, a kormányfő visszakozik. Pár éles beszólás a Facebookon mindent át tud írni. Az intézkedések hevületében Igor Matovič talán nem is tudatosítja, mennyit ront ezzel, hiszen ha minden döntés felülírható, akkor azokat komolyan sem lehet venni. Ezek után nem is kérdés, miért nehéz már az embereket kordában tartani.

Matovič hihetetlen bizalmi tőkével vágott neki a kormányzásnak, s ez hull most szét darabokra. A felmérések kivétel nélkül azt mutatják, hogy a népszerűsége bukórepülésbe kezdett, a legutóbbi, a Focus közvélemény-kutatása is azt mutatja, bizalmi indexe már csak 32 százalékos, 16-tal kevesebb, mint fél éve, ráadásul kritikusan magas (66 százalék) azok aránya, akik nem bíznak benne. A számok kijózanítóak, és bár nincsenek befolyással a válságkezelésre, arra talán elégségesek, hogy Igor Matovič váltson. Mert ha ez a trend folytatódik, nemcsak a választók bizalmáért vívott csatáját, de a koronavírus ellen folytatott háborút is elveszítheti. S az már mindannyiunk vesztesége lesz.

(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2020/41. számában)


Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »