Ja, mégsem. A hír nem igaz. Sajnos nem tiltották ki. Pedig milyen szép és hasznos lenne! És főleg időszerű. Ahogyan a kémkedő diplomatákat szokták olykor, egyesével vagy csoportosan.
De ha a titkos ügynököket ki lehet tiltani, miért ne lehetne persona non grata egy olyan ember, akiről köztudott, hogy meg akar kaparintani egy országot? Emlékszünk még az OTP elleni támadására, s azt se felejtettük el, hogy a magyar adósságállományért cserébe kért egy apróságot: a magyar nemzetgazdaságot. Na, ez még Horn Gyulának is sok volt, kikosarazta. Nem adta fel,
minden követ megmozgat, hogy rátenyereljen Magyarországra. Most már a személyes bosszú is fűti a Közép-európai Egyetem miatt.
Soros György amerikai polgár jószerivel meg sem várta az Európai Bíróság keddi döntését a Közép-európai Egyetem három éve húzódó ügyében, máris üzent. A bíró még talán szóra sem nyitotta a száját, a tőzsdespekuláns már fogalmazta is újabb parancsát brüsszeli szolgáinak: Magyarországnak nem adni több pénzt! Magyarországgal példát statuálni! Próbapert szakítani a nyakába!
Akárcsak Haynaut, a bresciai hiénát hallanánk a szabadságharc leverése után.
A különbség a kettő között mindössze nyúlfarknyi: akár szeretjük Haynaut, akár nem, ő féktelen gyűlöletében az uralkodóját szolgálta, s ilyen értelemben a Habsburg Császárság – számunkra ugyan meglehetősen ártalmas – legitim képviselője volt. Amiként Battyhány Lajos is legitim magyar miniszterelnök volt. A nemzetközi jogot akkoriban persze másképp értelmezték, és senki sem tudta, mi az az európai értékrend. (Zárójelbe téve: egyébként magyar minisztereket, miniszterelnököket olykor ki szoktak végezni, amiben talán világelső a magyar nemzet. Nincs még egy nép a világon, amelynek annyi vezető politikusa végezte volna bitón, mint a magyar.)
De vissza a képviselethez. Haynauval ellentétben Soros nem képvisel senkit. Sem Amerikát, sem (hála istennek) Magyarországot. Nem választották meg az Európai Unió semmilyen vezetőjének, de még csak egy utahi falucska polgármesterének sem.
Vagyis de facto és de jure Soros inkompetens, akinek jottányi köze sincs ahhoz, mi történik Budapesten, Hejőpapin vagy éppen Brüsszelben. Vagy Cincinnatiben, esetleg Yoknapatawpha megyében. Ő egyedül annak a dollárkupacnak parancsolhat, annak a határok, rendszerek és jogok nélküli birodalomnak, amely annyi szenvedést okozott már több népnek. És azoknak parancsolhat, akik szolgálják világmegváltó terveiben. A lakájainak.
Márpedig ha Soros diktálni tud a brüsszelitáknak, és tollba mondhat ítéleteket, akkor élhetünk a gyanúperrel, hogy ezek az urak és hölgyek az ő lakájai.
Így nem meglepő, milyen hajlongással és gazsulával szokták fogadni az Európai Parlamentben, ahol a mi adóinkból fizetett képviselő urak és hölgyek töltik a drága időt.
A CEU kapcsán hadd áruljak el egy apróságnak tűnő előzményt. A legendás ’90-es évek elején interjút készítettem Sorossal. Akkor nyitották meg nagy csinnadrattával a közép-európai egyetemet. Soros akkor azt nyilatkozta, ad valamicske pénzt (ha jól emlékszem, ötmillió dollárt emlegetett) az egyetem működésre, onnantól tartsa el magát az intézmény. Amelyet, minő véletlen, pár év múlva Václav Klaus miniszterelnök rövid úton kipaterolt Csehországból. Lehet, hogy elfogyott a pár millió dollár, és a cseh állam nem akart egy idegen egyetemet eltartani?
Akkor nem óbégatott senki. Igaz, sem Csehország, sem Magyarország nem volt még tagja az EU-nak, tehát Václav Klaus kormányán (horribile dictu: a cseh népen) nem lehetett számonkérni a hallatlan „jogtalanságot”, sem az Európai Bírósághoz fordulni.
Akkor egy szuverén ország szuverén kormányának a döntése volt az egyetem támogatásának a megszüntetése. Az egyetem pakolt.
Hogy aztán a buzgó SZDSZ-es holdudvar, Magyar Bálint miniszterrel az élen milyen örömmel ölelte keblére a CEU-t Budapesten, hogyan hozta kivételezett helyzetbe, az már más tészta. Amióta EU-tag Magyarország, lehet fenyegetőzni, mi több, bírósági ítéleteket hozni, hiszen – vélik az Európai Bíróságon –, Magyarország nem szuverén ország, mert a saját, kétharmados többséggel kormányzó parlament által hozott törvények semmit sem érnek a brüsszeli diktátummal szemben. Valóban így lenne? Milyen törvényekre is hivatkozik a tisztelt bíróság? Bírhatnak-e egy politikai ízlésvilág által erőltetett „értékek” törvény fölötti törvényerővel?
Megengedem, hogy a haynaui párhuzam erős. De visszatekintve a magyar történelem politikai tornádók által tépázott korszakaira, aligha találnánk ennyire legitim magyar kormányt, mint a mostanit.
A kétharmados népképviselet sem kérdőjelezhető meg, és nem váltható le illegitim eszközökkel. Márpedig ezt szeretné elérni egy – ismétlem, senki által meg nem választott és senkitől felhatalmazást nem kapott – dúsgazdag ember az óceán túloldaláról. És Európa új struktúrája, az a testület, amely 550 millió ember érdekeit kellene hogy képviselje, a tenyeréből csipeget, és összecsapja a bokáját, ha a „világ jótevője” mordul egyet. Az európai jogrend legfelsőbb őre, az Európai Bíróság pedig szép lassan a szekundáns megalázó szerepkörébe csúszik, és egy amerikai spekuláns érdekeit szolgálja ki egy EU-s tagállammal szemben.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
