Nagyapám szavajárása volt – nyugodjon – ki ráhagyta édesapámra – szintén nyugodjon – és ő rám, ki még nem nyugszik ugyan, de vélhetően neki is eljön a megnyugvás ideje!
Pontosabban a következőképpen hangzik a szöveg: „A székelynek mindig kell az ösztöke – ha bajban van, a segítség és – ha megérdemli nagy ritkán – a dicséret, de azzal csak csínján!”
Tegnap, szeptember huszonhetedikén, a helyhatósági választás napján, amikor az internetet böngésztem úgy dél fele, felkavaró híreket olvastam. Arról, hogy Marosvásárhelyen rendkívülien alacsony a magyar szavazók részvétele ezen a létfontosságú választáson. Megdöbbentem, hiszen már szinte biztosra vettem, hogy a vásárhelyi székelyek végre felrázódtak közömbösségükből felmérve ennek a soha vissza nem térő alkalomnak a jelentőségét!
Ekkor villant be agyamba a jó nemzetismerő nagyapám intelme és rögvest nekifogtam egy ösztöke megírásának, amely a következőképpen mutat:
KEDVES VÁSÁRHELYI SZÉKELY TESTVÉREINK!
Nem erről volt szó tesócskáink, azt ígértétek, hogy elmentek 2020. szeptember 27-én szavazni az önkormányzati választások magyar jelöltjére! Úgy hírlik, bár ne lenne igaz, hogy nagyon nem tolakodtok az urnáknál!
Meglehet nehéz felállni a kávézó asztalok mellől, a televíziónézést abbahagyni vagy felkelni a puha ágyból vasárnap reggelén. De vajon nagyapáitoknak, apáitoknak könnyű volt-e 1990. márciusában kiverni a túlerőben lévő csőcseléket a városból cigány testvéreink segítségével?
Nektek félórányi időtökbe és négy pecsétlenyomásotokba kerülne, hogy segítsetek magatok és az egész székelység sorsán, mert székely főváros vagytok, miért bicsaklott meg akaratotok? Azt mondjátok, hogy a többi székely megye sem remekel az ügyben! Ebben van igazatok, de nálatok van a legnagyobb gubanc és most eljött az idő, hogy részben orvosoljátok!
Még van remény, álljanak újra mellétek a cigányok is, mert ők is magyarok! „Magyar cigányok!” Úgy, ahogy mi székely-magyarok vagyunk, de egy a sorsunk! Ne késlekedjetek, mert elődeitek sem késlekedtek, és bátor, kitartó elődöknek, bátor, kitartó utódaik legyenek, hanem elvész még az emlékünk is és nem fog sajnálni soha senki!
Sebők Mihály író, publicista.
Meglehet, hogy nem ért el hozzátok ez a felhívás marosvásárhelyiek, és az is meglehet, hogy szükségtelen volt, mivel az eredmények azt mutatják, hogy tolongtatok az urnák előtt! Azért ne nehezteljetek rám, túlságosan aggódtam, már évek óta azt teszem és nemcsak Marosvásárhelyért, hanem az egész székely-magyarságért.
Felcsillantottatok egy reménysugarat a székelység számára, ami újra erőt ad az elkövetkező időkre. „Nem csak veszíteni, hanem nyerni is képesek vagyunk összefogással és konok kitartással!”
Éppen most bizonyítottátok be, de nem akarlak agyondicsérni benneteket, mert nagyapám tanítása szerint csak csínján a székelyek dicséretével, és mivel az csak harmadlagos. Előbb van az ösztöke, azután a segítség és utolsó csak a dicséret.
Ezért, először és utoljára mondom el nektek: az, amit a tegnap, huszonhetedikén összehoztatok, igazi férfimunka volt! Gratula!
Sebők Mihály
Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »
