Huszonöt éve, 1995. augusztus 30-án kezdődtek meg Bosznia-Hercegovinában a NATO légicsapásai a szerb katonai erők ellen, a katonai beavatkozás vezetett el a boszniai és egyben a délszláv háborút lezáró daytoni béke aláírásához.
A szétesőben lévő Jugoszlávia legsúlyosabb válsága a szerbek, horvátok és bosnyákok lakta Bosznia-Hercegovinában alakult ki. A tagköztársaságban 1990-ben szabad választásokat rendeztek, de csak rövid életű koalíciós kormány jött létre. A szerbek képviselői 1991 októberében kivonultak a parlamentből, és 1992 elején kikiáltották saját államukat. A nem sokkal később a szerbek bojkottja mellett megrendezett népszavazáson elsöprő többség szavazott igennel a függetlenségre, amelyet 1992. március 3-án deklaráltak. A három népcsoport ellentétei ezután kezelhetetlenné váltak, nem sokkal később kitört Európa második világháború utáni legsúlyosabb fegyveres konfliktusa.
Ratko Mladic, a boszniai szerb hadsereg egykori parancsnoka tiszteleg az 1995 nyarán készült képen a bosznia-hercegovinai Banja Lukában (Fotó:MTI/EPA/Drago Vejnovic)
A Belgrád támogatását élvező Radovan Karadzic boszniai szerb elnök és Ratko Mladic tábornok, a boszniai szerb haderő parancsnoka a szerbeklakta területek „Nagy-Szerbiához” csatolását akarta elérni. A katonai téren jelentős fölényben lévő szerbek 1992. április 6-án megkísérelték elfoglalni Szarajevót, majd blokád alá vonták a fővárost. Kegyetlen etnikai tisztogatások kezdődtek, a nem szerbeket elűzték, helyükre az ország többi részéből menekülni kényszerült szerbek érkeztek. Időközben a horvátok és a bosnyákok ellentétei is egyre súlyosabbá váltak, a horvátok saját államot kiáltottak ki. Az immár háromoldalú harcokban a fegyverszüneteket sorra megszegték, a nemzetközi közösség által kidolgozott béketerveket visszautasították.
1994 márciusában a bosnyákok és a horvátok megállapodást írtak alá a Bosznia-hercegovinai Föderáció létrehozásáról, hogy együtt vegyék fel a harcot a szerbek ellen. Az egyre elkeseredettebb harcokban az ENSZ által védettnek nyilvánított, szerb területek által körülvett muszlim enklávékat a békefenntartók nem tudták megvédeni a szerb hadsereg támadásaitól. A szerbek 1995 júliusában Srebrenicában nyolcezer bosnyák civilt mészároltak le (ez volt a második világháború óta elkövetett legnagyobb mészárlás Európában), majd augusztus 28-án 43 ember halálát okozó aknatámadást hajtottak végre az 1992 óta ostromgyűrűbe zárt Szarajevó piactere ellen.
A világszerte hatalmas felháborodást keltő vérengzések végül cselekvésre késztették a nemzetközi közösséget. Az ENSZ felhatalmazta a NATO-t, hogy hajtson végre légicsapásokat a Szarajevó és más védett övezetek elleni további szerb támadások megelőzése érdekében. Az 1995. augusztus 30-án kezdődött Megfontolt Erő (Deliberation Force) hadműveletben a NATO légiereje, illetve szárazföldön az ENSZ békefenntartó erőinek katonái vettek részt. A szeptember 20-ig tartó légi hadjáratban 15 ország ötezer katonája vett részt, s 400 szövetséges harci gép bombázta a szerb hadállásokat Szarajevó, valamint Gorazde, Tuzla és Banja Luka körzetében.
A 3515 légi bevetés során 1026 bombát dobtak le 338 szerb radarállomásra, harcálláspontra, lőszergyárra és raktárra, a célpontok több mint 80 százalékában súlyos károkat okozva, a légvédelmi állások ellen Tomahawk típusú rakétákat is bevetettek. A szövetségesek csak az első napon szenvedtek el veszteséget, amikor a szerbek lelőttek egy francia Mirage 2000D harci gépet, személyzetét pedig foglyul ejtették. A mintegy 80 ezer fős szerb hadsereg 25–27 katonája esett el, és mintegy 30 civil is életét vesztette. A súlyos veszteségeket elszenvedő szerbek szeptember 20-án elfogadták az ENSZ feltételeit, megkezdték nehézfegyvereik kivonását Szarajevó környékéről.
A NATO beavatkozása komoly szerepet játszott abban, hogy a szemben álló felek végül tárgyalóasztalhoz ültek. A megbeszélések 1995. november 12-én az amerikai Daytonban kezdődtek meg, a mintegy százezer életet követelő háborút az 1995. december 14-én aláírt párizsi szerződés zárta le. Ennek értelmében Bosznia-Hercegovina föderatív állammá alakult: a Bosznia-hercegovinai Föderáció az ország 51, a boszniai Szerb Köztársaság 49 százalékát foglalta el. Az egyezmény megvalósulását az ENSZ ellenőrzése mellett 60 ezer fős NATO-erő biztosította, később az IFOR helyébe a kisebb létszámú SFOR lépett, majd ezt váltotta 2004-ben az Európai Unió ma is működő békefenntartó kontingense (EUFOR-Althea). A misszióban Magyarország mintegy 150 fővel vállalt szerepet. Bosznia-Hercegovina két entitásának külön alkotmánya, vezetése és parlamentje van, emellett működik a szövetségi kormány és parlament.
Szerbia – Karadzic letartóztatása
A képpár bal oldalán Radovan Karadzic volt boszniai szerb elnök dátum nélküli fényképe, melyen a politikus szemüveges, hosszú fehér hajat és szakállt visel. A jobb oldali felvételelen Karadzic egy 1994. december 19-i pálei közszereplésén látható Bosznia-Hercegovinában (Fotó: MTI/EPA/SUKI SULEJMANOVIC)
A boszniai háború két fő felelőse, Radovan Karadzic és Ratko Mladic több mint egy évtizedig bujkált, végül Szerbiában elfogták és kiadták őket Hágának. Az ENSZ által 1993-ban létrehozott, a volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűntetteket vizsgáló Nemzetközi Törvényszék Karadzicot 2019-ben jogerősen életfogytiglani szabadságvesztésre ítélte, Mladic 2017-ben első fokon szintén életfogytiglant kapott. Az ő fellebbviteli eljárását egészségi állapotának romlása miatt többször elhalasztották, az ENSZ nemzetközi törvényszéki mechanizmusa kedden kezdte meg a tárgyalást. Karadzicra és Mladicra a szerbek közül sokan inkább hősként tekintenek, míg a horvátok és a bosnyákok háborús bűnösnek tartják őket.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
