Szombaton is több ezren tüntettek Alexandr Lukasenka lemondását követelve. Ahogy a diktátor retorikája, úgy az erőviszonyok is megváltoztak a fehérorosz belpolitikai válságban. Annyira legalábbis, hogy Lukasenka úgy érezze, Moszkva segítségét kell kérnia. A korábban nem szívesen emlegetett orosz-fehérorosz unió pedig már állandóan megjelenik a belorusz elnök felszólalásaiban.
A nemzetközi sajtó szerint Lukasenka a minap megfenyegette az állami vállalatokban dolgozókat, hogy elbocsátják őket, ha részt vesznek a tüntetéseken. A felhívás nem véletlen: rengetegen kezdtek sztrájkba a vitatott választási eredmény kihirdetése utáni napokban. A legfontosabb fehérorosz állami nagyüzemekből hatban általános munkabeszüntetés kezdődött.
Olyan történetek kaptak szárnyra, miszerint a munkások egy emberként ugrottak talpra, mikor felszólították őket, hogy álljon fel, aki az ellenzéki elnökjelöltre, Szvetlana Cihanouszkajára szavazott. Augusztus 13-tól sorra álltak le a legnagyobb gyárak, a munkások ellenszegültek a gyárigazgatóknak és polgármestereknek.
Megállt az élet a belorusz tehergépkocsi-üzemben (BelAZ), a legendás minszki autógyárban (MAZ), sok munkás csatlakozott a tüntetésekhez. Sztrájkba léptek az Azot vegyipari óriásüzem, a Belmedpreparaty gyógyszerüzem és a BMZ acélüzem munkásai is. Európa legnagyobb kerámialap-gyártója, a Kieramin alkalmazottai szintén csatlakoztak a sztrájkhoz.
Kellemetlen élménye volt a Grodno Azot műtrágyagyártó üzem vezetőségének is: mikor a munkásokat kérdezték, hogy mit akarnak a munkabeszüntetés feladásáért cserébe, azok azt válaszolták, hogy „szabad és tisztességes választásokat”.
Nagyjából az a helyzet állt elő, mintha Szlovákiában az összes autógyár leállt volna egy általános sztrájk miatt, és egy olyan gyenge lábakon álló, szovjet modell alapján működő gazdaság, mint a fehérorosz,ezt nem engedheti meg. Nem kétséges, hogy ez a körülmény is nagyban hozzájárult, hogy Lukasenka kevésbé erőszakos fellépésére szólította fel a rendőrséget.
Ugyanis a rendőrség, a tűzoltóság és az egészségügyi munkások egy nem elhanyagolható része szintén csatlakozott a tüntetőkhöz, vagy legalábbis támogatják őket törekvéseikben. Az elmúlt két napban több tucat hatósági funkcionárius jelentette be videóüzenetben, hogy a tüntetők oldalán foglal állást, jelezve, hogy a „népnek, és nem Lukasenkának fogadtak hűséget”.
Első hallásra merész elképzelés: Oroszország áll a Lukasenka elleni tüntetések hátterében?
A tüntetések lendülete pedig nem hagyott (egyelőre) alább, és ezért épp a rendőri brutalitás a felelős. Lukasenka saját maga alatt vágta a fát azzal, hogy szabad kezet adott a hozzá hű rendőröknek, akik félholtra (vagy holtra) verték a demonstrálókat, razziákat tartottak a fővárosi kávézókban, válogatás nélkül, még a „potenciális tüntetőnek” vélt járókelőket is megverték, lövéseket adtak le belvárosi lakások ablakaira, hogy megfélemlítsék a lakosságot. A hatás épp ellentétes volt.
Sokan úgy vélik, hogy épp a közösségi médiának köszönhetően: az emberek megosztották egymással tapasztalataikat, véleményeiket, tudták, hogy nincsenek egyedül, és ami fontosabb, tudták, hogy mennyien is vannak és mekkora a súlyuk.
Hirtelen megváltozott Lukasenka Moszkvával szembeni narratívája is. Szombatig ugyanúgy hibáztatta az oroszokat a belpolitikai válságért, mint a lengyeleket vagy a liberálisokat. A hétvégén aztán amellett, hogy kevésbé agresszív hangnemet ütött meg a demonstrálókkal szemben, utalt rá, hogy a megmozdulások hátterében színes forradalom húzódik meg, amelynek letöréséhez Vladimir Putyin Oroszországának segítségére lesz szüksége.
Oroszország megkezdte Fehéroroszország „puha” beolvasztását
Aztán a nyugatot bírálta, amiért NATO-hadgyakorlatra kerül sor Lengyelországban és Litvániában. Végül pedig kimondta, hogy „Fehéroroszország védelme ma már az Oroszországgal közös unió védelmét jelenti”. Lukasenka vezetése alatt tehát Belorusszai több nem tekinthető relatíve semleges pufferzónának lenni.
„Nem szabad, hogy ezeket az indulatokat kihasználva destruktív erők kárt tegyenek a két ország (Oroszország és Fehéroroszország – a szerk.) közötti, unió keretében megvalósuló kölcsönösen előnyös együttműködésében”
reagált Lukasenka óvatos közeledésére a Kreml.
A belorusz diktátor demonstrálókkal szemben váratlanul toleráns megnyilvánulásai is arra utalnak, hogy Oroszországban látja az egyetlen kiutat. Valószínű, hogy ez a tolerancia Moszkva feltétele volt: igen kényelmetlen lenne egy tüntetőket brutálisan helyben hagyó, politikai foglyok ezreit kínzó rezsim támogatása, tekintve, hogy Oroszország szoros gazdasági kapcsolatokra törekszik az EU-val, különösen Németországgal.
Fehéroroszország pozsonyi nagykövete kiállt a tüntetők mellett. Korčok: Ez is jelzi a helyzet komolyságát
Megjegyezzük, a németek nyilván még el tudják nézni az orosz szerepvállalást a világ másik felén lévő Venezuelában, de biztosan nem hagyhatnák figyelmen kívül, ha ugyanez Európa keleti peremén történik.
Lukasenka oroszok felé tett gesztusa valójában várható volt: ha megbuktatják, az egyetlen ország, amely (számára elfogadható életminőséget garantáló) menedéket adhat neki , az Oroszország. A jelenlegi helyzetben ugyanis az elnök testesíti meg mindazt, amit a tüntetők meg akarnak változtatni Fehéroroszországban. Ha dől a rezsim, neki biztosan távoznia kell, valószínűleg hazájából is…
Geopolitikai előrejelzés: Ukrajna és Belorusszia az amerikai-orosz konfrontáció lehetséges helyszínei
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
