Rákosi-klónok

Rákosi-klónok

Csak azt nem értem, ilyen fenyegetés után mit csinálnak az állítólagos jogvédők, ideértve az Orbán börtönéről sivalkodó Szél Bernadettet, az összes libsi nem kormányzati szervezetet, Věra Jourovát, a holland miniszterelnököt és társaikat?

„Te, Feri” – ébredt a szemlőhegyi, hajdanán egy tisztességes zsidó család tulajdonából zabrált villában korunk Klárája, s miközben ellenőrizte, hogy megvan-e a nyakához már-már hozzánőtt igazgyöngy nyakéke, nyújtózkodva folytatta reggeli elmélkedését. „Te, Feri – ismételte meg a meghitt megszólítást –, jól számolom, hogy minket legtöbbször hazaárulónak szoktak nevezni?”

Feri elgondolkozott kissé, elővette mindkét kezét, hogy számoljon, de a tíz ujja kevésnek bizonyult a kérdésre adandó válasz megoldásához, pedig titokban még a lábujjait is számba vette. Így inkább ráhagyta élete párjára a kétségek közötti gyötrődést.

„Klára, te pont olyan okos vagy, mint amilyen szép” – válaszolta. „Csak nem arra gondolsz, hogy éppen ideje Orbánt is leárulózni?” – kérdezte vissza gyengéden nejét.

Klára felsóhajtott, majd repdeső pilláit urára vetve elrebegte: „Tudtam, hogy remekül tudunk majd együttműködni, ha már miniszterelnök leszek.” És okostelóján máris kikereste a tisztakezű Gréczy, no meg az exkvízmester telefonszámát, hogy találják már ki, mihez lehetne kötni nagy hirtelen Orbán leárulózását. Mert az még hiányzik a reggeli toaletthez…

Valahogy így tudom elképzelni a július 31-i DK-közlemény megszületésének előzményeit, amelyben rendkívüli nagy leleményességre utalva megismételték a Klára on­line videójában már egy hete elhangzottakat, majd lazán hozzátették az áruló jelzőt is.

Merthogy Klára lélekszakadva igyekezett elsőként cáfolni Orbán beszámolóját a költségvetéssel kapcsolatos brüsszeli tárgyalási eredményekről, és rosszallva lihegte bele a kamerába, hogy bizony ott van az a jogállamiság, ami Orbán szerint nincs ott.

Néhány nap múlva azonban az EP ülésén mégis kevésnek bizonyult Klára számára a napokkal előbb olyannyira dédelgetett jogállamiság ereje, és gyorsan csatlakozott az általa korábban dicsért ET-megállapodást megfúrók táborához. Na, ettől sem lett hitelesebb Kláránk, így aztán a DK július végén meg is spékelte Orbán „vesztes” pozícióját egy zsenge áruló jelzővel, hátha az eltereli a figyelmet Klára zavaros gondolatairól.

„Orbán Viktor azzal ment ki a brüsszeli EU-csúcsra, hogy előtte határozatot fogadtatott el a magyar parlamenttel arról, hogy milyen feltételekkel fogadhatja el az uniós mentőcsomagot… Az EU-csúcson a parlamenti határozat feltételeiből egyik sem teljesült, Orbán mégis elfogadta az uniós mentőcsomagot. A magyar miniszterelnök nemcsak vesztesként tért haza Brüsszelből, hanem árulóként is, hiszen szembement azzal, mint amire állítása szerint felhatalmazást kapott a parlamenttől.”

Hiába, a DK igazán kreatív csapat. És ezúttal a tények és a nyugati liberális sajtó rettentő nyögvenyelős, de a letagadhatatlan tényeket kényszerből közlő állításai sem zavarták meg őket, mert a DK mégiscsak a DK, és nekik mindent szabad. Demokratikusan mellébeszélni, csúsztatni, hazudni, ripacskodni, szemeket kilőni, képződményezni, Hitlert dicsérni.

Ha nekik mindent szabad, legyen szabad nekem is megszólítanom a zabrált villa úrnőjét.   

Klára, tegezlek, mert 1996 körül a Pénzügyminisztériumban tegeztük egymást. Igaz, te Draskovics Tibor államtitkár titkárságvezetője voltál, én meg csupán a jogi főosztály helyettes vezetője, de azért néha meg kellett fordulnom Drazsé előszobájában, ahol hajlandó voltál leereszkedni – a rendszerváltozás után eléggé érthetetlen gőgös magasságból – az oda betévedőkhöz.

Be kell vallanom, természetesen a házban tudtuk, hogy ki vagy, és a hátad mögött csak „a komcsi Apró lánynak” hívtunk. Így, minden tisztelet nélkül.

Hírdetés

Olvasom a szakmai utad a Wikipedián. Nyilván te is tudod, mi szerepel ott, főként, ha te magad írod a szöveget. Jó lenne, ha a néphülyítést legalább ott felszámolnád. Azt látom ugyanis, hogy 1997-től az Altus Befektetési és Vagyonkezelő Rt. jogtanácsosa voltál, míg pár sorral feljebb az olvasható, hogy a jogi szakvizsgádat 2002-ben tetted le. Ugye, egyetértünk abban, hogy jogtanácsosként kizárólag a szakvizsgázott jogászok dolgozhatnak, anélkül csupán jogi előadó a jogászpalánta, természetesen sokkal kevesebb hatáskörrel (fizetéssel), mint a jogtanácsosok. Nálatok ez az Altusnál hogy volt?

Mikor hazudtál? Akkor az Altusnál vagy most a Wikipedián?

De mindent alul lehet múlni, és te meg is teszed. Hiszen egészen lenyűgöző az a gondolattársítás, ahogy Orbánt szidod az Index önfelszámoló manővere miatt: „Orbán fél az országtól, fél tőletek, és azt hiszi, ha megvonja az országtól a híreket, meg tudja őrizni hatalmát.”

Igaz, mint azóta kiderült, te tárgyalgattál, egyeztetgettél egy újabb uniós bemószerolás lehetőségeiről az Index főszerkesztőjével, de úgy tűnik, előtted nincs akadály. Erkölcsi téren sem. Sőt pont ott nincs igazán.

Pedig lett volna lehetőséged, hogy valóban megtagadd azt a felmenői múltat, amit születésedkor akaratlanul kaptál. De úgy tűnik, a vér nem válik vízzé. Maradtál az, akinek a hátad mögött tituláltak: „komcsi Apró lány”. Méltó párja lettél annak az embernek, aki erkölcsileg már a Föld középpontja körül őgyeleg.

Feri ugyanis megpróbált még téged is felülmúlni, és fene jót üzent a Kossuth-díjas rendezőnek, miután kinevezték a Színház- és Filmművészeti Egyetem kuratóriumi elnökének.

„Amilyen az Adjon Isten, olyan lesz a fogadj Isten. Ezek nem finnyásak. Vidnyánszky Attila lett a Színművészeti ura. Kultúrharc a javából. Pusztuljon a nyitott, szabad művészet és kultúra Jöjjenek a pártkatonák! Lehet így is. Most nincs mit tenni. Készülni kell. Vidnyánszky és társai addig maradnak, amíg Orbán. Utána buknak. Sőt! Minden értelemben földönfutók lesznek.”

Nos, éppen csak ordítva feltűnő, hogy az üzenet sima beismerése annak, hogy a Színművészeti valóban liberális kezekben volt évtizedek óta. Mindenesetre nem rendült meg a szívünk attól, hogy 41 év után felmondott egy 76 éves színművészetis tanár, a rendező Zsámbéki Gábor. Nyilván ráfér már egy kis pihenés ebben a korban. Mindössze azon gondolkodom, hogy a momentumos Kádár Barnabás vajon Zsámbékinak megadná a szavazás lehetőségét hajlott kora ellenére?

Mindenesetre nem árt egy kis friss levegőt beengedni a Színművészeti légterébe sem, mert az csak jót tesz a nyitott művészet szabadságának. Az ott sertepertélőknek pedig nem kellene annyira rettegniük a hazaszeretet gondolatától. Bár tény, hogy most már jobb félni, hisz Ferink szerint ezért minden téren földönfutás jár majd.

Mégis, hogy a csodába álljam meg, hogy ne jusson eszembe mindaz, amit a vérprofi komcsik műveltek a földönfutóvá tétel terén? Mert ez az ő eszközük: hontalanná, számkivetetté, száműzötté tenni mindazokat, akik nem az ő parancsuknak megfelelően veszik a levegőt. Ez a Rákosi-lelkületűek eszköze. A szovjet állampolgár Rákosi pedigréje igazán példaértékű lehet szellemi hagyatékát követői részére a gyilkosságért 15 évre történő elítélésével, a 27 rendbeli társtettességről és 17 rendbeli felbujtásról szóló váddal együtt. Nos ő és elvtársai tettek közvetve és közvetlenül földönfutóvá, kitelepítetté mintegy nyolcszázezer értelmiségit, s legalább negyvenezer embert küldtek börtönbe koholt politikai vádak alapján 1953-ban.

A kormánypárt több millió szimpatizánsának bizony kizárólag ez jut eszébe a földönfutóvá tételről. Illetve mostantól majd Gyurcsány Ferenc is.

Csak azt nem értem, ilyen fenyegetés után mit csinálnak az állítólagos jogvédők, ideértve az Orbán börtönéről sivalkodó Szél Bernadettet, az összes libsi nem kormányzati szervezetet, Věra Jourovát, a holland miniszterelnököt és társaikat?

Valószínű készülnek a földönfutóvá tételre a reinkarnálódott Rákosival és a kommunista, véres tradíciókat is őrző, és azokat igazgyöngyként továbbgurító nejével.

Mert végre kimondatott, leíródott az egyesült globalista ellenzék igazsága.

Bencze Izabella

A szerző jogász


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »