Későn ismerték fel a kultúrharc jelentőségét a konzervatívok, ezért a baloldal sikerre tudta vinni az embereket megosztó politikáját, és sikerült egyenlőségjelet tenni a nacionalizmus és a fasizmus közé – állítja Melanie Phillips. Az Orwell-díjas brit újságíró szerint emiatt senki nem mer felszólalni, mert a kritikának az az eredménye, hogy a megszólalót rasszista, imperialista nácinak bélyegzik.
A Danube Institute Lockdown Diaries sorozatának legújabb részében John O’Sullivan, a budapesti székhelyű intézet elnöke a jelenleg Izraelben élő Melanie Phillips Orwell-díjas brit újságíróval, szerzővel és politikai elemzővel beszélget.
Phillips a 80-as években a Guardian baloldali lapnál volt szerkesztő. Karrierje elején komolyan hitte, hogy a szabadságba, egyenlőségbe és emberi jogokba vetett meggyőződését az egész baloldal osztja, és hogy a Guardiannél jobbá teheti a világot.
Azonban nem sokkal azután, hogy vezető szerkesztő lett, szertefoszlottak az illúziói, amint szembesülnie kellett a baloldal kettős mércéjével, leplezetlen rasszizmusával és antiszemitizmusával, ami az izraeli–libanoni háború kapcsán került felszínre. Ezek után Phillips örökre otthagyta a Guardiant és a baloldali újságírást.
„Teljesen naivan a kollégáim elé álltam (akkor már vezető szerkesztő voltam a Guardiannél), és megkérdeztem őket egyik nap a szerkesztői értekezleten, mintha kettős mércével dolgoznánk, miért van ez? És mind úgy néztek rám, mintha átléptem volna egy vonalat. És én nem tudtam, hogy az miféle vonal lehet, de rögtön éreztem, hogy az egyik oldalán állok, míg ők mind a másikon. És azt válaszolták, hogy persze, hogy kettős mércénk van! Végül is mi vagyunk a Nyugat, minket arra neveltek, hogy higgyünk az olyan dolgokban, mint az élet szentsége vagy az emberi jogok. A fejlődő világban felnövő embereknek viszont ezek nem olyan fontosak, ezért az élet szentségével vagy az emberi jogokkal kapcsolatban nem is ítélhetjük meg őket a saját standardjaink szerint. Hisz az rasszizmus lenne! Ekkor azt feleltem, ti miről beszéltek? Ha valaki annyira szerencsétlen, hogy a fejlődő világba születik, akkor már nem is illetik meg ugyanazok a jogok és szabadság, amelyek minket? Az én olvasatomban ez a rasszizmus!” – idézte fel emlékeit az újságíró.
Ennek ellenére sose gondolt úgy magára, mint aki átment a jobboldalra. „Most is ugyanazokhoz az értékekhez tartom magam, mint az elején, csupán rájöttem arra, hogy azok az emberek, akiket a saját oldalamon hittem, valójában az ellentétes oldalon állnak” – mondta.
Melanie Phillips szerint az igazi szabadságot a nemzetállam és az emberek patriotizmusa képes garantálni.
Szerinte a mai baloldali világnézet azért olyan veszélyes, mert azonosította a nacionalizmust a fasizmussal és a nácizmussal, és ezáltal sikerült elérnie, hogy a Nyugat elveszítse alapvető értékrendjét, amit a nemzetbe vetett hite tartott fenn.
Az újságíró úgy látja, hogy a kilencvenes években, a Szovjetunió bukása után a jobboldal egyértelmű cél nélkül maradt, ezért elkezdett kizárólag a szabadpiaccal foglalkozni. És miközben csupán a gazdasági témákról beszélt, nem vette észre, hogy a kultúrharc már el is kezdődött, így nem is tett semmit, hogy megakadályozza a baloldal romboló, demoralizáló politikáit, amelyek örökre megosztották az embereket. Most már akkor sem tehetnének semmit, ha akarnának, mert mindenki fél attól, hogy rasszista, imperialista nácinak bélyegzik ironikusan pont azokért az értékekért, amelyek véget vetettek a nácik uralmának.
A teljes beszélgetés első része ITT, a második ITT tekinthető meg:
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
