Egy szokásosan unalmas péntek délelőtti hírszerkesztői ügyeletbe csapódott be a hír, hogy lemondott a francia kormány. Az Édouard Philippe vezette kabinet nem önként hagyta oda a kényelmes miniszteri bársonyszékeket. Emmanuel Macron úgy látta jónak, ideje komolyabban nekifogni a felkészülésnek, két év múlva ugyanis elnökválasztást tartanak Franciaországban.
Az útilapu felkötését bizonyára hónapok óta tervezte, de a koronavírus árnyékában két vasárnappal korábban megtartott helyhatósági választás kudarca csak még inkább megerősítette az elnököt a döntésében. Pártja, a Köztársaság Lendületben! (La République En Marche!) ugyanis súlyos vereséget szenvedett. A rekordalacsony, 40% körüli részvételt eredményező voksoláson szinte mindenhol legyőzték jelöltjeit a Zöldek, illetve a velük például a fővárosban is összefogó szocialisták. Olyan jobbközép bástyák úsztak el, mint Bordeaux, ahol hetven év után újra balos polgármester foglalhatja el a városházát.
2020-ra tehát lejárt Macron zseniális stratégiájának a szavatossága, amely 2017-ben még az Élysée-palotáig repítette őt és feleségét. Megdohosodott.
A magát centrumba helyező és jobbról is, balról is politikusokat és szavazókat csipegető En Marche! a legtöbb elemző szerint az utóbbi években túlságosan jobbra tolódott, elveszítve a balról érkező szavazóit. Ráadásul, állítják francia elemzők, mivel az EM hat évvel ezelőtt, a legutóbbi helyhatósági választások idején még nem is létezett, tulajdonképpen az alacsony részvétel is az ő kritikájuk. Választóik lábbal szavazva büntették meg őket, hiszen más lehetőségük nem volt.
A dolog pikantériája, hogy a leköszönő miniszterelnök egyike volt a kormány legsikeresebb politikusainak ezen a választáson, az északfrancia kikötőváros, Le Havre lakosai simán újraválasztották polgármesterüknek. Távozásában túlzás lenne komoly politikai válságot látni. A francia államiságban nem ritka, hogy az elnök ötéves mandátuma félidejénél új kormányt szervez, a koronavírus-válság ehhez kiváló indokot is szolgáltatott. Philippe, aki maga sosem volt a Macron-párt tagja, egyébként országosan ismert, a válság kirobbanásáig kifejezetten népszerű politikus volt, különösen a jobbközép szavazók körében. Éppen ott, ahol mostanában Macron igyekszik megvetni a lábát, lévén – s ez látszik a mostani választáson is –, hogy a centrista, balos talaj kicsúszott alóla.
Egyes nyugati elemzők tudni vélik, az elnök tulajdonképpen attól tartott, hogy miniszterelnöke a fejére nő, és 2022-ben elnökjelöltként kell majd szembenéznie vele.
Philippe lemondatása után másnap kiderült, állami vizsgálóbizottság előtt kell bizonyítania, hogy a legjobb tudása szerint kezelte a koronavírus-járványt. A fentiek fényében ki-ki értelmezze mindezt belátása szerint.
Csakúgy, mint azt a tényt, hogy az új kormányfő, Jean Castex nemcsak a francia szavazók, de még a sajtó előtt is szinte teljesen ismeretlen figura. Egy kis dél-franciaországi város polgármestere, tapasztalt, hozzáértő, de jellegtelen közszolga, akit néhány hete bíztak meg azzal, hogy irányítsa a koronavírus utáni élet újraindítását. Most ugyan miniszterelnök lesz belőle, de az biztos, nem olyasvalaki, aki eltakarná Macron elől a rivaldafényt.
Az írás megjelent a Magyar7 hetilap 2020/28-as számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
