Az amerikai „forradalom” paradoxona: fehérbőrű libsik üvöltöznek fekete bőrű rendőrökkel az antirasszizmus jegyében.
A testbeszédük, artikulációjuk (artikulálatlanságuk) azoknak is sok mindent elmond, akik nem beszélnek angolul. Minden normális ember észleli nyelvtudás nélkül is, micsoda lefegyverzően ostoba, frusztrált, beteglelkű, kártékony véglények ezek.
Nyelvtudás nélkül is érzékelhető annak a fehér pi…nak az agyatlansága, amelyik elfúló hangon ordítja a fekete rendőrök arcába, hogy „fuck”, „fucking”, miközben nagyjából annyi esze van, hogy nem szarja körbe az udvart (vagy annyi se). Aztán ott van az a félmeztelen, kivarrt, beszipkázott f..sz, amelyiknek nyál csorog a szakállán, és annyira undorító az egész lénye, hogy még a szagát is érezzük a képernyőn keresztül.
Vagy az a „safe space” vitéz a rózsaszínű hajgumijával, akinek még mindig kitörli a mami a valagát, de e beteg, ízléstelen kor és korszellem elhitette vele, hogy ő a hős, az új leninisták hőse, akik majd új világot fognak csinálni.
Ja. Azt fognak. Kibaszott szúnyogcsődörök.
Aki pedig érti is, amit vakognak, na az retten meg csak igazán…
Nézzék ezeket. Ők a jövendő. Ha hagyjuk.
Forrás:badog.blogstar.hu
Tovább a cikkre »
