VI. Sándor pápa 15. század végi uralma a nepotizmus, a korrupció és a szexbotrányok melegágya volt – egyöntetűen őt tartják a történelem legkorruptabb katolikus egyházfőjének. A Rodrigo Borgia néven született fiatalember a kezdetektől vesztegetéssel tört a csúcsra, pozícióját pedig arra használta fel, hogy gazdaggá tegye barátait és családját. Saját tettei mellett hírhedt családja története telis-tele van elvetemült cselekedetekkel, a politikai merényletektől a testvérgyilkosságokon át az állítólagos vérfertőző kapcsolatokig – mégpedig a pápa saját gyermekei között. Egyes történészek azonban amellett érvelnek, hogy VI. Sándor talán mégsem volt annyira rossz, mint amilyennek hírneve alapján gondolja az utókor.
A későbbi egyházfő Rodrigo Borja néven született 1431-ben Xátiva városában a mai Spanyolországban, az akkor az Aragón Korona országai közé tartozó Valencia tartományban (a Borja családnév kiejtése valenciai nyelven megegyezik az olasz „Borgia” átíráséval).
A Borgia család már ekkor nagy befolyással bírt mind az Ibériai-félszigeten, mind Itáliában, az államigazgatásban és az egyházban számos tagja jutott magas pozícióba. Csillaguk még feljebb emelkedett, amikor Rodrigo nagybátyját, Alfonsót 1455-ben III. Kallixtusz néven pápává választották.
Az új pápa minél több rokonát igyekezett kinevezni fontos egyházi hivatalokba, így lett az akkor 25 éves Rodrigo is bíboros, egy évvel később pedig a Szentszék alkancellárja.
A feltörekvő ifjúról már ekkor azt írták, magas, jóképű, és „rendkívül tehetséges a pénzügyekben” – továbbá, hogy rendszeresen folyamodik vesztegetéshez, és vad orgiákat rendez.
II. Piusz, aki az idős III. Kallixtuszt 1458-ban követte Szent Péter trónján, jó kapcsolatot tartott fenn a Borgiákkal, azonban figyelmeztette Rodrigót az orgiák miatt, amelyeket „illetlennek” nevezett. Ekkoriban teljesen bevett szokás volt, hogy a magas rangú egyházfiak szeretőket tartsanak.
Rodrigo Borgiának két híres nővel volt ilyen kapcsolata: Vannozza dei Cattaneivel és Giulia Farnesével, akik mindketten házas nemesasszonyok voltak. Az ifjú bíboros azonban kihívta maga ellen a közvéleményt azzal, hogy elismerte a hét gyermeket, akiket a két nővel nemzett.
A történészek szerint rajtuk kívül számos törvénytelen gyermeke volt, akiknek neve azonban nem maradt fenn. A botrány nem akadályozta meg abban, hogy 1492-ben pápává válasszák.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
