Dunaszerdahelyen kezdetét vette a Tündérkert Művészeti Fesztivál, amelynek első programja a Csaplár Benedek Városi Művelődési Központban valósult meg. Gubás Gabi, Jászai Mari díjas színésznő Polcz Alaine életét mutatta be Teljes lényeddel című monodrámájában.
Az előadás alatt a közönség védőmaszkban ült a megjelölt székeken, amelyek a biztonsági óvintézkedések miatt voltak felcímkézve.
A színi előadás szomorú hangvételű volt, mert Polcz Alaine pszichológus, tanatológus (a Hospice Alapítvány alapítója) élete korántsem volt felhőtlen és boldog.
Az kolozsvári származású nő túlélte a háború viszontagságait és a klinikai halált is, szörnyű élményeinek köszönhetően vált erős és független nővé. Az orosz megszállás alatt gyakran megerőszakolták, sokáig szenvedett nyomorban és éhezésben (az anyósával együtt), férjét elhurcolták az orosz katonák és betegségből is kijutott neki. Rengeteg pofon érte az életben, de később rá kellett jönnie, hogy minden okkal történt meg vele. Rádöbbent, hogy az újrakezdés ad értelmet az ő létezésének.
János nem szerette Alaine-t, de a nő szerelmes volt a férjébe, ám ő megtiltotta neki, hogy orvosnak tanuljon. A háború után aztán Budapesten pszichológiát hallgatott, mert a fizikai erőnléte miatt nem mehetett az orvosi egyetemre. Megismerkedett Mészöly Miklós íróval, akihez később hozzáment feleségül. 53 évig voltak házasok, annak ellenére, hogy férje minduntalan szeretőket tartott.
Alaine pályája kezdetén elmebetegekkel folytatott művészeti terápiát, majd játékdiagnosztikával is foglalkozott. Ezt az osztályt, amit saját maga hozott létre, a kórház vezetősége később eltüntette. 1970-től gyermekklinikán dolgozott, ahol a nagyon súlyos betegek és haldokló gyermekek, valamint hozzátartozóik pszichológusa volt. Gyakran találkozott és szembesült a halállal. Egész hátralévő életében a munkájának élt. 84 évesen vitte magával a halál, de nem félt tőle.
Az előadás megdöbbentő volt, a színész teljesen átadta az érzelmeket, érzéseket, és kivetítette a közönségre is. Gubás Gabi minimális színpadi kelléket felhasználva jelenítette meg Polcz Alaine életét, s annál nem is kellett több.
A nézőtér teljes csöndbe burkolózott a darab alatt, egy pisszenést sem lehetett hallani. A közönség az előadás végén állva tapsolta meg a művésznőt. Mindenkiben mély nyomot hagyott a színielőadás, amelyről sokat lehet gondolkodni.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
