Az 1960-as években a kor két szuperhatalma, az Egyesült Államok és a Szovjetunió ádáz presztízsküzdelmet folytatott az egyre hevesebbé váló űrversenyben. A vörös óriás vezetői eltökélték, hogy ennek a vetélkedésnek minden egyes fontos fázisát megnyerik. A szovjeteknek sikerült számtalanszor megelőzniük az amerikaiakat: elsőként bocsájtották föld körüli pályára az első műholdat, a Szputnyik-1-et, és úttörők voltak az „emberes” űrrepülésben is, amikor 1961-ben a kozmoszba juttatták Jurij Gagarint. A kommunisták eltökéltségét ezen nagy horderejű sikerek tovább erősítették, és a begyűjtött trófeák számát egy újabb nagy dobással szerették volna gazdagítani: ezúttal egy hölgyet terveztek a világűrbe küldeni.
Első lépésként rézuszmajmokon tesztelték, milyen hatással van a női szervezetre az űrutazás. A kísérletek azt mutatták, hogy semmi akadálya nincs annak, hogy nőket küldjenek a csillagok közé. A meghirdetett űrprogramra több mint négyszázan jelentkeztek, akiknek 70 kilogrammnál könnyebbnek, 170 cm-nél alacsonyabbnak, és 30 évesnél fiatalabbnak kellett lenniük.
1962 kezdetén már csak öt jelentkező maradt. A 25 éves textilgyári munkásnő, Valentyina Tyereskova is a maroknyi kiválasztott között volt, akiknek egy 18 hónapos kiképzésen kellett részt venniük, amelynek végén Tyereskova maradt talpon.
Bár az ifjú hölgy nem rendelkezett pilótatapasztalattal, mégis őt választották a feladatra, mivel 126 ejtőernyős ugrás állt már a háta mögött, amelyet egy ejtőernyős klub tagjaként szerzett meg. Az ejtőernyős tapasztalat mellett Tyereskova munkás származása és a szovjet-finn háborúban hősi halált halt édesapja is nagyban hozzájárult a kiválasztásához.
Tyereskovát a Vosztok-6 fedélzetén 1963. június 16-án lőtték fel a világűrbe. A Vosztok-6 48 alkalommal kerülte meg a Földet, Tyereskova pedig 2 napot 22 órát és 50 percet töltött az űrben. Az orbitális pályán keringő, fiatal nőnek két problémával kellett szembenéznie.
A kisebbik baj az volt, hogy csak fogpasztával rendelkezett a fedélzeten, fogkefével nem. Tyereskova ezt az ujjai használatával könnyen megoldotta. A másik hibának viszont majdnem halálos vége lett: a Vosztok-6 automatikus navigációs szoftvere nem működött kielégítően és az űrhajó ahelyett, hogy süllyedt volna, emelkedő pályára állt.
Tyereskova észlelte a bajt, a földi irányításnak pedig sikerült egy új landolási algoritmus küldeni és ezzel megmentenie a „Sirály” névre hallgató Tyereskovát, aki végül 6000 méter magasból ugrott ki az űrhajóból és kisebb orrzúzódással ugyan, de biztonságosan landolt.
Történelmi űrrepülését követően Tyereskova soha többé nem járhatott a világűrben. A szovjet hatóságok a két ünnepelt sztárűrhajós, Vlagyimir Komarov és Jurij Gagarin az 1960-as évek végén történt halálát követően nem akarták egy újabb balesetben elveszíteni a Szovjetunió harmadik büszkeségét a „Sirályt” is. A világnak 19 évet kellett várnia a következő női űrhajósra. A szovjetek 1982-ben lőtték fel Szvetlana Szavickaját az űrbe.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
