Százötven évvel ezelőtt, 1870. június 15-én fedezték fel a Dobsinai-jégbarlangot, amely hosszát és mélységét tekintve Európa legnagyobb jégbarlangjai közé tartozik.
A jégbarlangot Ruffinyi Jenő dobsinai bányamérnök fedezte fel. Bár a helyiek körében már régóta ismert volt a Ducsa-hegy lejtőjén található „Jéglyuk”, a jéggel töltött hasadék belsőbb szakaszait nem ismerték. Százötven évvel ezelőtt egy nyolctagú társaság látott hozzá a feltáráshoz, kiszélesítették a nyílást, majd egy csörlőn leeresztették Ruffinyit. A korabeli krónika így írja le az eseményt: „Ruffinyi Jenő lassan utat tört a behullott fatörzsek és más akadályok között, míg egy tágas terembe ért, amelyben viszonylag egyenes jégfelület várta. Mécsese fényénél felfedezte a jégképződményeket, a síri csendet csak az időnkét lehulló vízcseppek törték meg”. Megkezdődött a barlang felmérése.
A Dobsinai-jégbarlangot a felfedezését követően egy éven belül megnyitották a látogatók előtt. 1882-től Bunsen-lámpákat használtak a világításhoz, majd 1887-ben áttértek a villanyvilágításra, Európában az elsők között, az Osztrák–Magyar Monarchia területén pedig elsőként. 2000-ben felvették az UNESCO világörökségi listájára.
A jégbarlang hossza 1232 méter, a jég térfogatát 110 ezer köbméterre becsülik. Szűk folyosói, a jégzuhatagok, jégoszlopok és jégsztalagmitok varázslatos látványt nyújtanak. Jelenleg egy közel 500 méteres szakasza tekinthető meg.
A barlang érdekessége, hogy 1946-ig nyilvános korcsolyapályaként is használták, a múlt század ’50-es éveiben itt edzett Karol Divín olimpiai ezüstérmes és kétszeres Európa-bajnok műkorcsolyázó.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
