Gyermekkorom nagyszerű élményei voltak a budapesti Vidámparkban tett kirándulások! Hullámvasút, szellemvasút, barlang-mesecsónak, elvarázsolt kastély, kisautók, megannyi gyönyörűség! Gyerekeimnek még sikerült továbbadni az élményt, az unokáknak már nem, csak a műemlékké magasztosult hullámvasút látványát az állatkertből.
De vajon a kis Igor Matovič járhatott-e gyermekkorában a Vidámparkban? Szülővárosa, Nagyszombat nincs olyan messze a magyar fővárostól, elvileg lehetett, ha szülei nem viszonyultak fenntartásokkal a magyar fővároshoz.
Most viszont miniszterelnökként második (az első a prágai volt) hivatalos útja Budapestre vezetett. Pedig
akár fordított sorrendben is történhettek volna a látogatások, hiszen a szlovákok hosszabb ideig éltek együtt a magyarokkal, mint a csehekkel,
sőt, még napjainkban is úgy, ahogy együtt vagyunk, csak a körülmények változtak meg a kárunkra 100 évvel ezelőtt. No, de mindegy, a szláv családban a cseh-szlovák országközti kapcsolat úgy tűnik, erősebb, mint a szlovák-magyar, hiszen Csehszlovákia volt egy rövid ideig, „Magyarszlovákia” pedig nem volt, csak Magyarország. Talán ezért ment Matovič először Prágába, utána pedig rögtön Budapestre.
Villámlátogatás volt a budapesti, nem is fért volna bele egy városligeti kiruccanás. Vidámpark úgy sincs már, állatkert pedig Pozsonyban is van, nem is kicsi!
De hullámvasút azért volt is, van is, és attól tartunk, lesz is még!
Ha csak márciustól követjük figyelemmel a minket érintő eseményeket, így is látható egyfajta matoviči hullámzás: előbb a kormányprogramból kihagyta az állampolgársági törvény változtatását ugyanúgy, mint a preambulumét, de azért
jól tudja, mennyi magyar szavazott rá, akiket nem szeretne elveszteni, ezért nem sokkal később meglebegtetett a magyarok előtt egy-két járási elöljárói tisztséget és egyéb pozíciókat is.
Trianon évfordulója előtt két nappal baráti találkozóra invitálta jeles képviselőinket, akik elmentek, de néhányan nem üres kézzel, vittek magukkal jogos követeléseket is. Fura alkalommal ugyan, de
baráti jobbot nyújtott nekünk a szlovák miniszterelnök, de a követeléseinken aztán felháborodott, hogy azokkal a kezébe köptünk.
Majd jött a budapesti látogatás, ahol a követeléseink szellemében nyilvános ígéretet tett arra, hogy olyan feltételeket teremt az országban, hogy a szlovákiai magyarok egyenrangú állampolgáronként otthon érezhessék magukat – ki tudják fejleszteni magukat, a nyelvüket és a kultúrájukat is. Az egyenrangúság és otthonérzet feltételeit fogalmazta meg az a sokat vitatott memorandum is, nos, kíváncsian várjuk beteljesedését!
Ennyi hullámzást a vurstli hullámvasútjának megkopott fakonstrukciója már kis se bírna!
Ezért tűnhet jelzésértékűnek az a diplomácia nyelvén megfogalmazott magyar miniszterelnöki válasz, amelyben arra kéri Orbán fiatal kollégáját, hogy legyen jó miniszterelnöke a felvidéki magyaroknak, „mert mi, magyarok nagyon érzékenyek vagyunk, fogadjanak el bennünket úgy, ahogy vagyunk!”
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
