Alföldi Róbert terjedelmes interjút adott a Mandinernek. Remek írás. Sok minden kiderült az Nemzeti Színház korábbi igazgatójáról. Ugye azt eddig is tudtuk, hogy üldözik – mondjuk, ha valóban így lenne, akkor valószínűleg nem dolgozna állami színházaknak is, de ezt most egy mellékszál. Az egyik legérdekesebb része a beszélgetésnek az, amikor a hazáról folyik a beszélgetést.
Ha már azonosulás: mit jelent az a szó, hogy „haza” Alföldi Róbertnek?
Mit jelent a „haza”? Azt, hogy nem tudok innen elmenni. Akkor sem, ha itt van ez a sok szarság. Ez a haza. Az élet. Meg az, ami érdekes belőlem külföldön. Aki én vagyok.
Mégis mi az, amit szeret benne?
Mit? Nem tudom. Utálom. De nem tudok máshol élni. Dühít, amit itt évszázadok óta művelünk.
Szomorú és elkeserítő. Nem az, amit Alföldi Róbert Magyarországgal kapcsolatban érez, hanem az, hogy ez az ember valaha is a Nemzeti Színház igazgatója lehetett. Nem értem, hogy ez hogyan fordulhatott elő. Persze úgy tűnik, hogy akkor, amikor kinevezték, vagyis 2008-ban ez nem számított, sőt talán előny volt.
Utálja a hazát és közben azon kesereg, hogy az ő neve nem cseng jó, ahogy fogalmaz a nevét „nem ildomos” beleírni egy pályázatba. Utálja a hazát, de azért azt szívesen venné, ha az állami fenntartású színházak valamelyikétől munkát, társulatot kapna. Nem egészen értem a logikát. Ha utálok valamit, valakit, akkor attól nem kell semmi.
Az interjúban szó esik arról is, hogy Alföldi korábban (2007) kapott lovagkeresztet, ám a nagy visszaadási hullámból ő kimaradt. Bár a beszélgetés során azt mondja, hogy nyugodtan tekintsük a visszaadottnak az övét is, mert nem akar egy klubba tartozni Bayer Zsolttal, viszont az is kiderült, hogy Németh Péter, vagy Bolgár úr ugyanilyen kitüntetése nem zavarja.
A beszélgetésben szó esik arról az esetről is, amikor Alföldi kiadta a románoknak a Nemzeti Színházat, hogy ott ünnepeljék meg Erdély megkaparintásának évfordulóját.
Nemcsak azt ünneplik. Azt hiszem, most is kiadnám. Nem dafkéből. Azért, amiért akkor is kiadtuk. Hogy segítsük a megoldást. Hogy pofázzunk róla. Nem azért csináltuk akkor sem, hogy megalázzuk Magyarországot vagy bárkit, bárhol. Azért csináltuk, mert fontos nekem is. Nota bene: épp azelőtt mondta el a miniszterelnök Tusnádfürdőn, hogy közös a jelenünk, közös a jövőnk, a közös múlton is dolgozni kell.
Alföldi Róbert vagy ennyire hülye, vagy szándékosan provokál. Összekeveri az ország és a nemzet szavakat. Sajnos nem vagyunk abban a szerencsés helyzetben, hogy nálunk ez a két fogalom egy és ugyanaz legyen. A határainkon túl élők jelentés részével közös a jelenünk, a jövőnk és a múltunk is. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy magukkal a románokkal, sokkal inkább mondjuk a székelyekkel.
A legnyomasztóbb az egész interjúban az, hogy Alföldi azt sugallja, hogy őt, az ő véleményét senki sem fogadja el, de közben úgy érezni, hogy a nagy liberális nem foglalkozik azzal, hogy ki mit gondol, az nem számít.
Kicsit örülök annak is, hogy Alföldi véleménye is egyre kevésbé fontos.
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
