Legalábbis ismerőseim körében gyakran így nevezzük Karácsony Gergelyt, aki a járvány idején valamiért úgy gondolta, talán, hogy leplezzen valamit, elég naponta több tucat posztot írnia a Facebookon, és egyenértékű azzal, ahogy egy várost kéne vezetni, nem mellesleg vállalni a felelősséget a döntéseiért és hibáiért. Az pedig, hogy „fordítva van bekötve”, jelenti azt, amit a liberálisokról tartunk. Számukra a fekete az fehér, ami fent van, az van lent, aki a gyilkos, az nem más, mint áldozat, és így tovább.
Ezt a liberális logikaellenes alapállást követte újra Karácsony Gergely, mikor is véleményt nyilvánított a tegnapi kegyeleti megemlékezésekről.
Budapest nem tűri a rasszista uszítást, sem itt, sem máshol nincs helye ennek a szottyos gyűlöletnek – kezdi dörgedelmesen sorait.
Majd így folytatja, s zárja sorait: „Semmilyen tragédia nem lehet ürügy a megfélemlítésre, az önbíráskodásra. Nem a békés véleménynyilvánítást (itt vélhetően Bangóné és Kunhalmi vezette tollát – a szerk.) kell büntetni a hatóságnak, hanem megakadályozni, hogy nácik dúlják fel a város rendjét.”
Valójában felsorolt néhányat a cigánybűnözés specifikumaiból, mint megfélemlítés, önbíráskodás. A „békés véleménynyilvánítás” alatt vélhetően a Hadházy-féle autós dudálásra gondolt, de ehelyütt hívnám fel a tisztelt főpolgármester úr figyelmét, hogy a tegnapi napon – eddig információink szerint – több mint 30 emberrel szemben kezdeményeztek szabálysértési eljárást, zászlókat, jelvényeket koboztak el. A körforgalmas bohóckodáson összesen nem voltak ilyen létszámban, hát még annyian, mint a Deák téren, ahol becsléseim szerint legalább 3-4 ezer ember emlékezett méltóságteljesen és békésen.
A város rendjét pedig éppenséggel nem a „nácik” dúlják fel, hanem Magyarország legnagyobb bűnözői szubkultúrája, amelynek gerincét a hazai cigányság adja. Ezek a tények, és ezt minden épeszű, józan gondolkodású magyar ember látja ebben az országban. Ezek közül a jelzők közül Karácsonyra úgy néz ki, egyik sem áll.
De a szélsőbalos Mérce nevű portál is gazdagon osztogatta a címkéket tegnap, öles betűkkel hirdette: Mert megint itt tartunk: nem, nincs olyan, hogy cigánybűnözés.
No, akkor fussunk neki újra: mert megint itt tartunk, igen, van olyan, hogy cigánybűnözés. Mégpedig definíció szerint mértani pontossággal meg lehet határozni, mi az. Az alábbi.
Cigánybűnözés alatt azt a magyarországi bűnözői szubkultúrát értjük, ahol a bűnözői életmódnak erőteljes és markáns tisztelete tapasztalható, ahol menőnek számít a börtönviseltség, ahol életvitelszerűen különféle törvényellenes tevékenységből tartják el magukat, és ahol az egész miliőt átszövi az erőszakhoz való erős kötődés. Mit értünk ez alatt? Azt, hogy a cigánybűnözők körében az erőszak sohasem eszköz, mindig és körülményektől függetlenül cél. Öncél! Teljesen mindegy, hogy egy borsodi faluban az idős néni átadja-e nekik a megspórolt 30 ezer forintját vagy sem (persze, át fogja), ennek ellenére elvágják a torkát, kinyomják a szemét, megerőszakolják, meggyilkolják. Az erőszakhoz való, effajta primitív, állatias vonzódás teszi fel a cigánybűnözők életmódjára a „koronát”.
És halovány érvnek is kevés, ha valaki méricskélni kezdi, a Deák téri elkövetőnek vajon menyire volt sötét a bőre, mennyiben volt cigány származású, mert a bűnözői szubkultúra pontos körülírhatóságáról van szó, amelyhez lehet kívülről is csatlakozni, de akár el is lehet hagyni – bőrszíntől függetlenül. Az viszont, hogy ennek a körnek a döntő többsége cigány származású, nem a mi hibánk, ezért nem nevezhetjük másnak, mint ami. Cigánybűnözésnek.
Mi pedig tegnap nem „feldúltuk” a várost, hanem emlékeztünk azokra a magyar fiatalokra, akikről most már tudható, életük árán is védelmezték a cigánybűnözőkkel szemben a társaságukban tartózkodó lányokat.
Dicsőség a hősöknek, emlékük éljen örökké!
Lantos János – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
