Jó okkal ismert ma világszerte Al Capone neve: a köpcös, folyvást szivart rágcsáló gengszter számtalan filmet, irodalmi művet és zenei darabot ihletett páratlan pályafutásával, és számos imitátora is akadt a törvényt semmibe vevők közt. Arról azonban kevesebb szó esik, hogy mire 1947-ben, 48 évesen meghalt, az agyát pusztító szifilisz miatt állapota már olyannyira leromlott, hogy egy 12 éves gyermekének megfelelő mentális készségekkel rendelkezett.
Habár több amerikai gengszter is az övéhez hasonló pályára állt az 1920-as években, a chicagói bandavezér külön kategóriába tartozott: egyszerű utcai „talpasból” az FBI által kimondott „első számú közellenség” titulusig vitte mindössze egy évtized lefolyása alatt.
Halála szokatlan mivolta szintén elkülöníti őt „kollégáitól”. Oka még fiatalon érte el őt: ifjú gengszterként kidobóként dolgozott egy bordélyban, ahol elkapta a betegséget. Capone az első tünetek megjelenését követően is úgy döntött, nem foglalkozik vele, és ennek megfelelően korán érte el a végzet.
Al Capone-ról a közvélemény többnyire a vele kapcsolatos apróságok mentén emlékezik meg: telt arca, a szája sarkában állandóan ott lévő szivar, a baseballmeccseken visszhangzó harsány nevetése, csíkos öltönyei és jellegzetes kalapjai mára a popkultúra ikonjaivá váltak.
Capone voltaképpen megragadta a törvénnyel szembeszálló pisztolyhős klasszikus 19. századi képét, és az új évszázad követelményeihez igazította, és a szesztilalom éveinek elsőszámú rendszerellenes szimbólumává vált.
A legújabb róla szóló szórakoztató mű a közeljövőben megjelenő Capone című film lesz, amelyben Tom Hardy fogja alakítani a börtönéveit töltő, a szifilisszel és a mentális leépüléssel küzdő, halálára szinte felismerhetetlen állapotba kerülő gengsztert.
Alphonse Gabriel Capone 1899. január 17-én született New York város Brooklyn negyedében, a salernói Angriból származó Gabriele és Teresa Capone (született Raiola) kilenc gyermekének egyikeként. Borbély édesapja és varrónő édesanyja igen keményen dolgoztak, hogy iskolába járassák gyermekeiket, a leendő maffiózót azonban 14 évesen kicsapták onnan, miután megütött egy tanárt.
A New York-i olasz alvilág eddigre már igencsak beszippantotta az ifjút, akit törhetetlen becsvágya hajtott kockátosabbnál kockázatosabb vállalozásokba, az uzsorázástól az erőszakos bűncselekményekig. Végzetét azonban nem egy utcai leszámolás, hanem egy viszonylag békés munka eredményezte – a chicagói gengszter, „Nagy Jim” Colosimo egyik bordélyának kidobójaként.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
