Parászka Borókát nem kell azoknak bemutatni, akik rendszeres olvasói az interneten fellelhető hírportáloknak, internetes újságoknak. Publicisztikái legtöbbször ellenszenvet váltanak ki a jobboldaliként gondolkodókban.
Jómagam évek óta nem olvasom cikkeit, de néha-néha feltévedek a Facebook-oldalára, ahol a napi vagy heti dolgokba belenézek, legyen az egy bejegyzés vagy az azalatti hozzászólások. Azok meg abban különböznek a jobboldali beállítottságúaktól, hogy vice-versa gyalázkodnak. Spongyát rá, megszoktuk mindkettőt.
A tegnap viszont egy olyan fotó került a szemem elé, amely miatt elolvastam a teljes bejegyzést és az összes hozzászólást: Parászka Borókát megtámadta valaki. „…nem Irakban, nem Törökországban, nem Bangladesben és nem Nigerben történt, nem katonai övezetekben. Hanem Marosvásárhelyen” – írja Boróka.
Ide jutottunk, itt tartunk. A XXI. században, 2020-ban megtámadnak Marosvásárhelyen, a székely fővárosban egy újságírót, mert az vállalja arccal, tollal a véleményét. Most teljesen mindegy, hogy azokkal a véleményekkel egyetértünk vagy sem. Teljesen mindegy! Most „megúszta” kisebb-nagyobb zúzódásokkal. Mi a következő? Egy boxer, egy vipera? Vagy már átugorja ezeket a „lépéseket” és simán fejbelövi? Mert Parászka Boróka ettől az esettől nem fogja abbahagyni az újságírást, nem fog bébiszitternek menni Timbuktuba.
Ide jutottunk, itt tartunk. Megtörténhet, hogy holnap vagy egy hét múlva egy jobboldali újságírót kólintanak fejbe, mert „rosszat, csúnyákat” írt Gyurcsányról vagy Macron elnökről.
Az eset tíz napja történt, megtörtént az orvosi látlelet, megtörtént a feljelentés. Az elkövetőt vagy elkapják vagy nem. Mi a biztosíték arra, hogy nem történik meg újból?
A Charlie Hebdonál történt terrorista cselekményeket a hazai (és nemcsak) mainstream média elitélte, a Je suis Charlietól visszhangzott a világ. Most, anélkül, hogy bármiféle túlzásba is esnék, azt mondom: Boróka vagyok!
Tókos Levente
Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »
