Az emberek veszélyérzete a jóléti társadalomban jóformán a nullára csökkent. Iskolapéldája ez annak, ami most történik. Németországban vagyunk, tehát innen tudok helyzetjelentést írni.
Pár hete, mikor elkezdődött az egész, ijedt arcokkal találkoztunk, megcsendesedett utcákkal, maszkos, kesztyűs emberekkel, távolságot viszonylag tiszteletben tartó sorbanállásokkal. Aztán telt múlt az idő, s bár a hírek mind riasztóbbak, az emberek ellazultak. Előbb csak a maszk került le. Aztán a forgalom kicsit megnőtt. Majd nagyobb társaságokkal lehetett találkozni, a kifejezett tiltás ellenére. Most már a kesztyű is lekerült. Tegnap vásárolni voltunk, már erősen fogyóban volt a készletünk. Rajtunk kívül a bevásárlóközpontban csak még egy páron volt maszk és kesztyű. Meg is bámultak megfelelően.
Erre mit olvasok ma? A német operatív törzs döntött: április tizenkilencedikétől az intézkedéseket, párat kivéve, feloldják. A maszk viselése ajánlott tömegközlekedésben, zárt térben, tömegrendezvényeket nem lehet szervezni, egyébként pedig minden visszatér az eredeti kerékvágásba. Csak kapkodom a fejem. Hiszen még csak most kezdődik az igazi nemulass! Még csak most kellene szigorítani az intézkedéseken!
Aztán a homolokomra csaptam. Mert, ugyebár, Németországban vagyunk. A németnek nagyon fontos a gazdasági stabilitás. Naná, kinek nem.. De a németnek az emberéletnél is fontosabb! Mert hiszen, ha nem lazítanak az intézkedéseken, még az is megtörténhet, hogy a spárga a földben marad, az epret sem lesz ki leszedje, aztán következik sorra, idény szerint a többi zöldség, gyümölcs.
A német ugyanis nem fogja felszedni a spárgát, ami pedig nekik szinte szent eledel, hogy ne beszéljek a többiről. A németnek eszébe sem jut immár, hogy vendégmunkások nélkül oldja meg a dolgait. Elkényelmesedett, hozzászokott, mi több, egész generáció nevelkedett ebben a szellemben, hogy „majd jönnek a külföldiek, s megcsinálják a nehéz munkát”. Imígyen keletkezett az a helyzet pandémia idején, hogy a derék németek továbbra is bohócnak öltözve rohangálnak a termőföldjeik mellett, hogy fittek maradjanak, s importálják a szezonmunkásokat repülőgépszámra.
Most Romániából, aztán gondolom más országokból is, hiszen a másfél millió eddigi létszámot fel kell tölteni. A gazdaságnak dübörögnie kell. És igenis legyen hálás a kutya rabszolgája, hogy jöhet ide dolgozni. Hogy munkát adunk nekik! Hogy adózhatnak, hogy járulékot fizethetnek. Eszükbe sem jut, hogy lám, lám, milyen élhetetlenek ezek nélkül az emberek nélkül. Olyannyira, hogy képesek kockáztatni az ország nagyrészének az egészségét, csakhogy ne maguknak kelljen felszedniük.
Mert nekik az irodai munka után sürgős szaladnivalójuk van. Neonzöld, citromsárga s jajrózsaszín szerelésben, mert az első, kérem szépen, az egészség.
Megjegyzés: Őszinte tiszteletem a kevés, igazán derék német ember felé, akik a kivételt képezik.
Lakó Péterfi Tünde
Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »
