A járványnak és a gazdaságnak is. A koronavírus-járvány tetőzését Nelu Tătaru egészségügyi miniszter április végére várja, tehát a következő hetekben minden óvintézkedés dacára el fog durvulni a helyzet, jelentősen megnő a fertőzöttek, betegek, és sajnos az elhunytak száma is.
Most már minden csatornán ömlenek a figyelmeztetések és jó tanácsok, hogy vigyázzunk magunkra, tartsuk be a katonai rendeleteket, vegyük komolyan az egészet.
De vajon az állam mennyire vigyáz ránk? Ilyen méretű világjárványra a fejlett országok sem voltak felkészülve, és az senki előtt nem titok, hogy a hazai egészségügyi rendszer zöme évekkel, évtizedekkel van elmaradva a valóban korszerű ellátástól. Ezért is kulcsfontosságú nálunk a vírus terjedésének lassítása: nagyon kell kapkodni ahhoz, hogy az anyagi hátteret (ami a védőmaszkoktól és tesztektől a műszerekkel kellőképpen felszerelt betegágyakig terjed) és a szakembergárdát (az orvosok, asszisztensek, ápolók, laboránsok és mások, például a karhatalmiak seregét) biztosítsa a kormány. Lett volna kicsit több idő, a minisztériumot állítólag már január közepén figyelmeztették a közelgő vészre (külföldről), de Bukarestben még március elején is a politikai játékok foglalkoztatták a döntéshozókat.
Az eredmény pedig látszik: pénteken, március 27-én az igazolt koronavírus-fertőzések közel egyhatoda az orvosok és ápolók közül került ki – ez másfélszerese az olaszországi arányoknak! –, és 18 kórházat kellett teljesen vagy részlegesen lezárni. Azaz pontosan az első vonal az, amit nem sikerült kellőképpen megvédeni. Ki harcoljon akkor a betegséggel? A kórházakat a fertőtlenítés után újra lehet nyitni, ám az egészségügyi személyzet legjobb esetben is két hétre esik ki. Az okok ismertek: sem védőeszköz, sem teszt nem volt elég, és a tesztelési protokollum is túlságosan laza volt. No meg az emberek is: nem a fővárosi nyugdíjas belügyi tiszt volt az egyetlen, aki még betegen is megpróbálta félrevezetni a hatóságokat. És vannak tünetmentes vírushordozók is, akik nem tudnak fertőzöttségükről, ezért nem is igen értik, hogy miért kell otthon maradniuk.
A bezártság tavasszal különösen nehéz, főleg a szűk tömbházlakásokban, ahol sok család él zsúfoltan. És kevesek rendelkeznek akkora tartalékkal, hogy a többhetes vagy hónapos jövedelemkiesés ne okozzon gondot nekik. Négyszázezer alkalmazott van már most kényszerszabadságon, és a munkaügyi miniszter egymillióra számít. Ráadásul hazajött bő nyolcszázezer külföldön élő román állampolgár, akinek nincs itthon megélhetése. A kormány ígért munkanélküli segélyt és egyéb támogatásokat (például az adók és a hitelrészletek halasztását), de a hirtelen megugrott egészségügyi és rendfenntartási költségek mellett ez nagyon súlyos terhet jelent, hiszen Románia gazdasága eleve rossz lábon állt, a növekedés a nagyrészt import áru fogyasztására alapozott. Ennek hatását érezhetjük bizonyos gyógyszerek és élelmiszerek hiányán is, de a másik nagy kérdés – a járvány utánra – az marad, hogy a padlóra kerülő gazdaságot mikor és hogyan lehet majd szilárdabb lábra állítani. Erre még feltételes válaszunk sincs…
Demeter J. Ildikó / Háromszék
Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »
