Lenin kell ezeknek, ma is!
Lassan már a vízcsapból is a koronavírus folyik, a világ vezető hírközlő szervei tudósítóinak is úgy látszik az a meggyőződése, hogy másról a bűnök bűne lenne tudósítani, hiszen a meztelen igazsághoz tartozik, hogy – nagy a baj..
Kis hazánkban is fordult a kocka, hiszen akin korábban reszpirátort, védőmaszkot láttunk, azt több mint valószínű, hogy besoroltuk a félkegyelmű gyávák táborába. Ma akin nincs az utcán, közösségi helyszíneken védőmaszk, arra úgy nézünk, mint egy leprásra, aki leheli felénk „szerettünk” üzenetét, keményen globalizálódó társadalmunk korona vírusát.
„Őnagysága,” a koronavírus ugyanis a világot behálózva utazik hajón, repülőgépen, autóbuszon, biciklin, és terepjárón, így senki ne csodálkozzon azon, ha netán már a Zulu törzs törzsfőnöke is otthon maradásra intené embereit, s elhalasztaná a zebra vadászatot.
Ugyanis, az ember esze áll meg azon, hogy tágabb és szűkebb közegünk emberkéi a világ milyen eldugott zugrészeiből is kívánnak most nagy gyorsan haza jönni, ahonnan még az „állami speciál” sem igen tudja őket kimenteni, leszálló pálya hiánya révén.
Viccre fordítva a szót, így tehát ne is csodálkozzunk azon sem, hogy elszabadult globalizálódó világunkban a pandémia lassan már az eszkimókat is veszélyezteti, hiszen a sarkkutatók alkalom adtán, közöttük is végeznek „népszámlálást.”
Vicc nélkül, a legújabb Lenin szoborról
Ezt is megéltük. Közzel ötven évnek kellett elmúlnia, míg Közép Európában, s a volt NDK-ban, a volt Szovjetunióban összeomlott a kommunizmus, s minden átkával együtt lényegében elfelejtődött az, aminek legtöbbünk az elszenvedői voltunk.
S, mit produkál– hogy is mondjam, „finoman” kifejezve – a bolsevik pofátlanság?
Azt, hogy ma ott állítanak szobrot Vlagyimír Iljics Leninnek, mely ország korábbi szellemiségét, keresztény mivoltát, a vasfüggönyön keresztül szemléltük annak reményében, hogy egyszer, valamikor minálunk is változás állhat be.
Schuman, Adenauer, Helmuth Kohl országáról, Németországról van szó, akik korábban mindent megtettek azért, hogy Európa hagyományos, nemzetállami keresztény identitása a jövő embere számára is fennmaradjon, s virágozzon.
Később, Helmuth Kohl, a CDU elnökének regnálása idején felbukkant egy kétes identitású személy, akinek családja korábban az NSZK-ból költözött át /nonszensz/ a kommunizmust nagykanállal fogyasztó NDK-ba, ahol apja, majd lánya is az ottani Államvédelmi Minisztérium /Stasi/ kötelékében ténykedett.
Vörös színű, nadrágkosztümben ejtett kanaszta tánc
Kedves olvasóm persze sejti, vagyis tudja, hogy Angéla Merkelről van szó, aki ifjúsági szervezetekben való aktivitása révén került a CDU-ba / német Kereszténydemokrata Unió/, s Helmuth Kohl látókörébe. A két politikus közötti bizalmi viszony kétezer elején Merkel felemelkedését hozta magával, ami egy nem várt fordulatot hozott: Angela Merkel egy többé kevésbé vitatott, a pártkassza feltöltésére irányuló pénzügyi tranzakciót vart bűnként Helmuth Kohl nyakába, aki, lemondásra kényszerült. S ki került két év elteltével a helyére? Természetesen „feldobója,” Angela Merkel, aki STASI-s korából jól kitanulta az alattomosságot, a megtévesztés praktikáit, s azt a népi csasztuskát, miszerint: Amit nem tudsz megakadályozni, annak állj az élére.
Azt hiszem, Merkel asszony múlt béli, politikai regnálásának tévedéseiről mindannyian bő ismeretekkel rendelkezünk. Például a CDU eredeti, keresztény értékeket megbontó küldetésének fő „aktorja” Merkel „mutti” volt, de ő szabadította Európára a milliós nagyságrendű migráns áradatot, a részéről sokat emlegetett Wilkommens jelszavának jegyében. Jó viszonyt ápolt az Európai Bizottság korábbi elnökével, az alkoholista Junkerrel, aki, hallgatva a háttérhatalmak unszolására, nem biztosította be, vagyis fékezte a schengeni határok védelmét, aki, a németországi Trierben, 2018-ban felavatott Marx szobor előtt hosszasan beszélt arról a „filozófusról,” aki hasonszőrű társaival együtt, a világot százmillió áldozatot követelő rendszerekbe, háborúkba zavarta, mérhetetlenül téves ideológiai nézeteivel.
Merkel kancellár országában az is megtörténhetett, hogy egy ezerötszáz környékén alapított, gyönyörű műemléktemplomot bontottak le csak azért, hogy ennek helyében, az energiaellátás érdekében, egy felszíni szénbányát nyithassanak. Annak a Merkel kancellárnak az országában, ahol a környezetszennyezés miatt, a politikai vezetés másokat bírál ezerrel.
Manfred Weber felelőtlen kötéltánca
Persze, a Merkelhez hasonló, akár karrierjük felvirágoztatása céljából a hívő keresztényt is imitálni képes volt ballosok, szívükben persze bolsevikok, jó kis zavarokat okoztak az Európai Unióban. Ilyen volt Max Weber is, aki a Helmuth Kohl alapította Európai Néppártot vezette évekig, s mindannyian tudjuk, kegyetlenül rosszul.
Kapcsolódó cikkünk:
Hogy ebből mi lesz, Weber úr?!
Weber, Merkel asszony esetéhez hasonlóan olyan, saját országukban bukott, kívül zöld, belül piros dinnye pártocskákat is beengedett, bevont a néppárt munkájába, mely alakulatok révén az említett politikai agglomerátum teljesen elvesztette jobboldali keresztény mivoltát, a készakarva betolakodó, több esetben is a Soros által támogatott zöld, vagy más, ballos irányzatú pártok bomlasztó tevékenységének gyakorlása végett.
Ez a félreszervezés az EP választások alkalmával vált igazán érzékelhetővé. Amikor ugyanis Frans Timmermans, az EP Szocialista Pártjának vezére, az EU tagországait járva, már agresszíven szervezte választási hadjáratát, két lábbal ugrált a jobboldal „fején,” akkor Weber pajtásunk azzal szórakozott, hogy megregulálja, kizárással fenyegesse a néppárt csoportjának legerősebb tagját, a Fideszt. Csak azért, mert ez volt jóformán a Szlovénok mellett az olyan pártegység, amelyik a néppárt hagyományos, eredetileg lefektetett platformja szerint viselkedett, s dolgozik ma is.
Itt is jól látni a baloldal alantas, már több mint száz éve alkalmazott beépülő, bomlasztó tevékenységét, a már fentiekben idézett mondás alapján: – Amit nem tudsz megakadályozni, annak állj az élére.
Honi, nemzetiségi tájainkon, ma már mi is jól ismerjük a rejtőzködő baloldal beépülési, megtévesztési taktikáit
Az ilyen típusú balos mozgásokat, nemzetiségi politizálásunk vonalán, ma már, a bukások sorozata után, mi is jól ismerjük. Ugyanis, a kilencvenes évek elején nemcsak az álliberális jellegű polgári pártokba, de a kereszténydemokrata pártba is olyan „liliom tiszta” múlttal rendelkező, előretolt figurákat állítottak be a korábbi rendszer besúgói, többnyire a kommunista államvédelem „szpolupracovnyíkjai,” akik, eljátszva a jobboldali kereszténydemokraták szerepét, nagy népszerűségre tettek szert az eltelt közel harminc év folyamán, így a választók háta mögött a pártpolitizálással azt csináltak, amit csak akartak. Ezt tették a mostani választások előtt is.
Például korábban, volt, ótvaros kommunista propagandistákat /egy tucatot/ ajánlgattak a tájékozatlan magyarországi politikai szerveknek, az ilyen kitüntetések átadására. S ez, harminc év után mit hozott el számunkra, választók számára? 2009-től számítva /a tavalyi EP-s választásokat is ide értve/ az ötödik hatalmas választási bukást, vagyis nemzetiségünk tökéletesre sikeredett, ötödszöri fenékre ejtését.
Blikkfangos összefogás, kérdőjelekkel
Ezen persze ne is csodálkozzunk. Hiszen az összefogást hangos rikácsolással kurjantgató „régi” MKP-s politikusok némelyike olyanokkal akart „összefogni,” mint a maffiakormányt támogató vegyes párt, az MKP-t eláruló, vagyis pártütő, korábban a MOST-HÍD-ba „átigazoló” emberkék/ Nagy József, Simon Zsolt/, vagy a korábbi „napilapos” liberálisok mint Gál Zsolt, aki korábban zsinórban kritizálták, piszkították a nemzetiségünket maximálisan támogató magyar kormányt.
Persze elemzők azt is kimutatták, hogy a gombaszögi ifjúsági tábor /az Összefogás párt egyik kulcs emberével/ Orosz Őrs vezetésével, nem igen hozott szavazatokat az idei választások alkalmával. Ezen ne is csodálkozzunk, hiszen a korábbi években a legkeményebb liberális, baloldali előadók, művészek is megjelentek Gombaszögön, ezzel is mérgezve felvidéki fiataljaink egy részének politikai, társadalmi irányultságát.
Kapcsolódó cikkünk:
Kalita Gábor: Az eltelt harminc év nem azoknak a felvidéki magyaroknak kedvezett, akik az átkost megszenvedték
Ebben a történetben talán az a „legbájosabb,” hogy etnikai politizálásunk régóta regnáló „vezéregyéniségei,” a jól kifejlesztett megtévesztési taktikájuk révén ma is közkedveltek az informálatlanabb pórnép közegében. Akik /ismétlem, az ötödik bukásuk után is/ azzal bódítják a jó népet, hogy ismét ők kívánják tovább osztani majd az éceszt a megtévesztett köznép részére, önön számukra viszont /a három százalék felett járó állami párttámogatás, a funkcióhalmozás révén, stb./ tovább biztosítva maguknak a megélhetési politikusok gondtalan jólétét.
Persze az a gyanúm, s egyben félelmem, hogy tovább regnálásuk esetében a lehetséges, elkövetkezendő hatodik bukás után a jó magyaros, felvidéki gesztus gyakorlása révén előkerülne a kapanyél is.
Lenin kell ezeknek, ma is!
Amint ezt a bevezetőben leírtam, a hírközlő szervek alaposan el vannak foglalva az ember „barátjával,” a koronavírussal. Persze, akad ezek között a hírek között egy-egy „gyöngyszem” is, amiről nem lehet nem írni, nem beszélni.
Már a fentiekben jeleztem, ismét él Németországban a bolsevik reneszánsz. Abban az országban, amit eddig a polgári demokrácia mintaállamának hittünk. Elég ugyanis, ha egy kereszténydemokrata pártba, bomlasztás céljából bejut néhány kommunista, vagy besúgó múltú egyén, vagy ezek emberei, a demokráciának – bizonyos idő elteltével – lőttek.
Hasonló a helyzet az Európai Unióban is, ahol Angela Merkel befolyása ma is számottevő. Gondoljunk csak a Juncker- Merkel-Timmermans tengelyre, eddigi közös döntéseik furcsaságaira, a Soros György tőzsde spekulánssal való kimondottan jó viszony ápolására.
Persze, a mai helyzet sem megnyugtató, hiszen az eddig szimpatikusnak tűnő EB elnök asszony, Ursula von der Leyen is a kancellár hosszú évekig tartó /védelmi miniszteri poszt, stb./ közvetlen munkatársa volt. De ez mondható el Manfred Weberről is, aki a feje tetejére állította az Unió korábban keresztény értékeket képviselő, óvó néppártját. Aki számos nyugati elemző véleménye szerint is, erősen Merkel befolyása alatt áll.
Tehát, konkrétan rátérve írásom tárgyára. A háború utáni, a nyugati szférába tartozó Ruhr-vidék egyik városkájában, Gelsenkirchenben, március 14-én Lenin szobrot avattak. Tették ezt nagy-nagy csinnadratta közepette, hiszen egy tömeggyilkos mi mást is érdemelne, ha nem egy hatalmas szobrot. Hogy mindannyian „jóban” gondoljuk reá, hogy mindannyian „emlékezzünk” a virágzó kommunista időkre. Tehát Németországnak, a Marx szobor mellett, egy Lenin szobra is van már, melynek felavatási ünnepségén számos pártpolitikus, közméltóság vett részt.
Az is lehet, hogy kis hazánkban, a fentiekben említett, balos érzelmű, kereszténydemokrata pártokba is beépülő bomlasztók, idővel szintén Lenin szobor felállítását követelik majd?
Tehát, mivel is befejezhetném be vélemény cikkemet, ha nem a sokat mondó alcímek megismétlésével:
Lenin kell ezeknek, ma is!
Kalita Gábor
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
