A reális zöldek arra a következtetésre jutottak, hogy azért viselkednek így, mert nincs igazuk!
Az energetikusok, energetikus civil szervezetek, MET, ETE, MEE, GTTSZ, a Magyar Mérnök Kamara körében a klíma ügyében való hallgatás, sőt a sunyi mellébeszélés szégyenletes és a szakmai igazsághoz és méltósághoz nem illő szerepére van kárhoztatva.
Petz Ernő véleménye, 2020. 03. 04.:
Az ETE Energetikai Tudományos Tanácsa vitanapjának meghívójával kapcsolatban.
„Az előadások az energetika egy-egy szűkebb, de fontos területével foglalkoznak.
Egyik terület sem tárgyalható mérnöki szempontból racionálisan (megvalósíthatóság, optimálás), amíg nem tisztázódik:
a. Közös klíma- és energiapolitikát követünk-e, vagy
b. Autonóm, racionális és minden tekintetben (megvalósíthatóság, biztonság, gazdaságosság, környezetvédelem) optimalizált ellátásra törekvő energiapolitikát kívánunk folytatni.
Azaz elfogadjuk-e, hogy az antropogén CO2-kibocsátás okozza a hőmérsékletváltozást (klímaváltozást), és a klímavédelem jegyében (akár szélsőségesen) dekarbonizáljuk az energiatermelést (villamos, hő és hajtóanyagok területén), amivel gyakorlatilag megsemmisül a racionális energiaellátás. Ez a klímahívő felfogás.
Vagy tudományos megalapozottsággal tudjuk (és nem hisszük), hogy a CO2-kibocsátás nem okoz, és nem okozhat klímaváltozást, és ennek megfelelően a klímarealista energiapolitika hívei vagyunk. És törekvésünk, hogy az energiapolitikát felszabadítsuk a klímapolitika fojtogató diktatúrája alól.
Ez kétféle út, kétféle lehetőség és kétféle jövő. Kérdés, hogy melyiket követjük.
Ma már egyértelműen látjuk, hogy a tisztán megújuló energiaforrásokra épülő energiaellátás (azaz a teljes dekarbonizáció) nem is valósítható meg, sem technológiai sem pénzügyi (beruházási) szempontból. Minél jobban kiépülnek a megújuló erőművek, annál inkább veszélybe kerül az energiaellátás biztonsága (lásd Németország, amely nem kimondottan, de belátja, hogy tévútra került, és legújabban a hidrogéntechnológiába akar menekülni).
Tehát először az alapkérdésben kell határozott és egyértelmű mérnöki álláspontot elfogadnunk.
A mérnök nem hisz valamiben, mert sokan (politikusok, kormányok, újságírók, komplett szerkesztőségek, szervezetek /ENSZ, EU stb./, világméretű szerveződések) állítják, hanem az alapképzettségére támaszkodva törekszik az igazság megismerésére. Bizony ez a vitatott kérdéssel kapcsolatban nem ingyen van, hanem sok munkával járó út mentén alakulhat csak ki. A tudományos cikkek százait kell elolvasni, elemezni és értelmezni, és végül szakmai lelkiismereti kérdésként az álláspontunkat kialakítani.
Összefoglalásként: vállaljuk a felelős mérnöki utat! Különböztessük meg magunkat a felelőtlen politikusoktól és újságíróktól, és a szakmailag lablatyoló zöld- és klímaaktivistáktól.
A tudomány az igazságról és nem a demokráciáról szól!”
A fenti energetika területen tevékenykedő szervezetek képviselőinek sunyinak látszó hallgatása, mellébeszélése okán a politikusok, a kormány gépezete közül is hányan tudják és hiszik el, hogy tulajdonképpen kinek van igaza?
A tömegek magabiztos, bátor, határozott vezéreket szeretnek és kívánnak.
Csoda-e hát, hogy Magyarország egyetért az EU klímacéljaival, Lengyelországot magára hagytuk.
Forrás:realzoldek.hu
Tovább a cikkre »