Interjút adott a Magyar Nemzetnek a kispesti hangfelvételek készítője, azzal a megkötéssel, hogy nevét, személyazonosságát továbbra sem kívánja felfedni, ám szavait vállalja a hatóságok előtt. Kiemelte, hogy sem politikai, sem pedig hatósági presszió nem játszott közre abban, hogy felvette ezeket a beszélgetéseket. Indoka egyrészt személyes jellegű volt, másrészt pedig bosszantotta a hatalmi arrogancia. Hangsúlyozta: ő nem tekinti magát hősnek, már csak azért sem, mert ő is a Lackner-féle társaságban mozgott.
– Több magyarázat is kering arról, hogy miért készítette el a hangfelvételeket. Vannak, akik a történteket úgy magyarázták, hogy a Fidesz megkereste, „beszervezte” önt. Vannak olyanok is, akik viszont tudni vélik, hogy elfogta önt a hatóság, és rábírták a hangfelvételek elkészítésére, amivel segíthetett volna szorult helyzetén. Ezen verzió szerint egy nagyobb bűnüldözési akció kezdeteként szivárogtatta ki lapunknak a hanganyagokat a hatóságok tudtával és egyetértésével. Van bármelyik forgatókönyvnek valós alapja?
– Ezek csak kispesti legendák, amelyek megmutatják, hogy senki sincs tisztában az igazsággal. A hangfelvételek személyes motivációból készültek: a beszélgetéseken megszólaló és szóba kerülő személyeket évek óta ismerem. Vannak, akik közülük nagyon jól élnek, és bánt vagy inkább bosszant, hogy ezek a személyek miként viselkednek azokkal, akik náluk kiszolgáltatottabbak. Olyan is előfordult, hogy némelyikük kifejezetten megnehezítette mások életét. Hatalmi arroganciát tapasztaltam segítségnyújtás helyett. Nem volt politikai nyomás és nem volt hatósági, rendőrségi nyomás sem. A hangfelvételeket saját elhatározásomból készítettem. Azt azonban kiemelném: nem vagyok hős, és nem szeretném, ha bárki is így tekintene rám, hiszen én is ezekben a körökben mozogtam.
– Említette a kiszolgáltatott embereket. Lackner Csaba az egyik felvételen arról beszél, hogyan kell hatékonyan kirakni a rászorulókat az önkormányzati lakásokból. Tapasztalt hasonlókat, erre is gondolt, ami közrejátszott a döntésében?
– Számos történetet hallottam a szociális lakások körüli visszás ügyekről és a rászorulóknak járó kedvezmények, juttatások elnyeréséről. Bizonyítékot nem gyűjtöttem ezek alátámasztására vagy cáfolatára, de már az erről a témáról folytatott beszélgetések hangneme, szóhasználata is árulkodó. Az pedig felháborító, hogy rászorulókat raktak ki önkormányzati lakásokból. Az is általános tapasztalat, hogy az önkormányzati munkákat olyan emberek nyerték meg, akik közel álltak a pályázatokat elbírálókhoz. Egy átlagos, politikai kapcsolatok nélküli kispesti vállalkozónak, akinek egy-egy ilyen munka elnyerése akár fordulópont is lehetett volna az életében, esélye sem volt nyerni.
– Felajánlott valaki anyagi vagy bármilyen előnyt, hogy elkészítse ezeket a felvételeket?
– Határozottan kijelentem: nem.
– Mikor és hol készültek a felvételek?
– Több buliban is részt vettünk a nyár közepén, ott készültek.
– Hogyan látja a saját szerepét?
– Azt akartam, hogy a közpénzek a közt szolgálják, ne egy szűk csoportosulás érdekeit, amelynek olyan hatalom összpontosul a kezében, ami veszélyezteti a demokráciát helyben. A döntésemben személyes sértettség is közrejátszott. Én egy informátor vagyok, nem igazságosztó: a hatóságok dolga, hogy kiderítsék, mennyi hencegés van ezeken a felvételeken és mi a valóság.
– Amikor a botrány kipattant, akkor lapunk megkereste Gajda Pétert, aki szinte azonnal visszautasította azon megfogalmazásunkat, hogy Lackner Csaba a „bizalmasa és barátja” lett volna. Hogyan látja a két politikus kapcsolatát?
– Tudomásom szerint többéves, talán egy évtizedes baráti viszony volt és van köztük. Az utóbbi években egyre mélyült ez a bizalom, ahogy egyre több közös ügy fűzte össze őket és egyre több hatalmuk lett.
– Milyen sűrűn találkozott Lackner és Gajda, és milyen apropóból?
– Biztosan volt számos olyan hét, amikor több alkalommal is találkoztak. Egyrészt a munka miatt, másrészt a hangfelvételeken is szóba került, hogy hetente eljártak focizni, sportolni is. Ezek mellett nemegyszer voltak közös síelések, bulizások, és együtt ünnepelték az egymás életében bekövetkező fontos eseményeket: születésnapokat, tejfakasztókat, ilyesmiket.
– A hangfelvételeken szóba kerültek a baráti focik és az utána tartott sörözések. A történetek szerint ezen alkalmakkor is érdekes beszélgetések hangzottak el. Kránitz Krisztián, a kispesti vagyonkezelő vezetője az egyik ilyen sörözésen 44 évesen a korai nyugdíjba menetelről álmodozott, ami szavai szerint elérhető közelségbe került neki. Mit lehet tudni a baráti focikról, milyen gyakran voltak ezek, kik vettek ezen részt?
– Azt, hogy mit mondott Kránitz, csak Lackner elmeséléséből tudjuk, de elhangozhatott ilyesmi. Ezeket a kijelentéseket lehet viccnek gondolni, nagyképűsködésnek, esetleg a többiekkel való élcelődésnek venni, hogy „én ezt már elértem, ti meg sehol sem vagytok”. Nehéz kitalálni az ilyen mondatok kimondása mögötti motivációt. Tudomásom szerint a baráti focikat heti egyszer rendezték meg, a közeli barátok és a belső kör tagjai vettek részt ezeken az eseményeken. Többek között azok is, akik a hangfelvételek nyilvánosságra kerülésekor nem ismerték fel egymást.
– Ez egy komikus helyzet volt. Találkozott olyannal, aki elhitte, hogy Gajda és társai nem ismerik fel Lacknert?
– Nem hittem el én sem. Különösen annak fényében nem, hogy milyen közeli volt a viszonyuk. Nem gondolom, hogy bárkit is sikerült erről meggyőzniük, különösen nem Kispesten.
Hamarosan közzétesszük az interjú második részét…
————————————————-
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
