A kazincbarcikai Don Bosco Iskolába halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek kerülhetnek. Konkrét felmérés nincs, mindenki romának vallja magát. Vannak vegyes házasságból származó diákok, 85 százalékuk lehet roma, 15 százalékuk magyar származású. A diákok fele az általános iskolából érkezik, újrakezdeni.
Az egyik fiatal a Kossuth Rádiónak elárulta, az általános iskolájában incidense volt egy tanárnővel, ami miatt felborított egy padot. Azt tanácsolták édesanyjának, hogy vigye fiát a kazincbarcikai Don Bosco Iskolába. A tanuló elismerte, nehezen kontrollálja az érzelmeit, nem csak az iskolában, hanem gyakran otthon is indulatos.
Nem csak tanárok, pedagógusok is
„A Don Bosco Iskola pedagógiájának az alapja a családiasság: értelemre, szeretetre, vallásosságra épít. Csakúgy, mint egy családban. A családban meg kell lennie a szeretetnek, az értelemnek, hogy adott esetben mit csinálnunk, és ha ott van a vallásosság is, akkor a család biztosan stabil lesz. Ebben az iskolában mi is ebből indulunk ki. A pedagógiánk az, hogya diákok testvérek, a pedagógusok pedig a szülők.
Ez egy fontos szemlélet, mert innentől kezdve nem tekintély alapú nevelés folyik az iskolában, hanem meggyőzéssel érünk el eredményt. A magatartással kapcsolatos problémákat is úgy oldjuk meg, hogy meggyőzzük a gyerekeket, hogy amit csinál, az nem helyes” – mondta Molnár-Gál Béla igazgató a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorában.
Itt a szülők ritkán mennek el szülői értekezletre
Az iskolában megvan az előírt óraszám, amit meg kell tartani, ezért a tanárok a szünetekben is az osztálytermekben vannak, ahol ismerkednek a diákokkal. Nagyon fontos a szabadidős tevékenység is, mert az ilyen programok során ismerhetik meg igazán a diákokat. Ezek a programok lehetnek kirándulások, iskolai rendezvények, ahol a tanár együtt van a diákjaival. Tartanak családlátogatásokat és kihelyezett szülői értekezlet is. Erre azért van szükség, mert tapasztalataik szerint a halmozottan hátrányos helyzetű családokból a szülők nem járnak szülői értekezletre, ezért a tanárok a diákok szülei által lakott településekre látogatnak, és partnerszervezetek segítségével próbálják megszólítani őket.
„Meg kell szokni, a diákok is megszoktak engem. Kell hozzá humorérzék, partner vagyok. A kapcsolatunk baráti, ezért nyíltan kérdeznek, én pedig válaszolok is őszintén. Ritkán lépnek át egy határt” – mondta Tajnai Beáta pedagógus.
„Egy ilyen iskolában nem tanárnak, oktatónak, hanem pedagógusnak kell lenni” – mondta az igazgató. „Vannak mélypontok, nehézségek, amikre nem lehet felkészülni. Ilyen a kiégés. Ennek az egyik ellenszere, ha tudjuk, hogy a gyerek honnan jön, mert így nem a gyereket tartjuk hibásnak, hanem látjuk, hogy az élet milyen helyzetet teremtett számára, amiben szocializálódott” – tette hozzá Molnár-Gál Béla.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
