Bűn és bűnhődés, avagy amikor a cigánybűnözés következtében egy cigány ember veszti életét. Már ha valóban a későn kiérkező mentősök miatt halt meg, nem élettelen volt-e már akkor, mikor telefonáltak? A jelenség szempontjából azonban ez most mellékes, mint arról portálunk is beszámolt, és értesülhetett már róla az egész ország, Csenyétén riasztást kaptak a mentők egy cigánytelepről (hazai no-go zóna), ők pedig, miután fenyegették őket, nem mentek be egyedül, megvárták a rendőröket, de addigra a beteg már elhunyt. Csenyéte polgármestere már veri is a tamtamot, feltette a régi és jól bevált (valóban beválik ez még?) rasszista lemezt, cigány származása miatt nem mentek ki a mentősök idejében.
Tényleg rasszisták volnának a mentősök? Vagy jól megérdemelték a cigányok, hogy ne lássák el őket, mit fenyegetőznek? Érzelmekkel teli vélemények feszülnek egymásnak, természetesen egyik feltett kérdésre sem igen a válasz. Azonban érdemes most kicsit higgadt fejjel, két lépés távolságból kielemezni, mégis mi vezetett ide. Ezúttal ne az érzelmekhez, hanem a száraz, de sok esetben igen hasznos logikához nyúljunk. Mert akkor rögvest világos lesz. Az olvasmányosság kedvéért imitáljunk egy rövid kérdezz-feleleket.
1. Nem az volna a mentősök feladata, hogy származástól függetlenül siessenek emberi életeket menteni? Honnan gondolják, hogy bántódás érte volna őket, nem lehet, hogy csak az idegesség mondatta velük a telefonban, amit mondtak, s nem lett volna atrocitás?
De, egy mentősnek az a feladata, hogy életeket mentsen, de nem az, hogy a sajátját igen súlyosan veszélyeztesse feleslegesen. Hogy nem lehet-e, hogy nem esett volna bántódásuk? Kizárni semmit sem lehet, így azt sem tudhatjuk biztosan, holnap felkel a Nap, mivel ezt csupán arra alapozzuk, hogy tapasztalataink szerint, eddigi életünk folyamán még minden reggel ezt tette. A következtetésünk tehát csillagászati folyamatokon túl tapasztalatokon alapszik. Mivel a mentősök sem most néztek először szembe azzal, hogy fenyegetik őket halálosan, hanem az esetek nagy hányadában, ha ilyen környékre kell sietniük, rendszeresen érik őket verbális és fizikális támadások. Nem egy ilyen esetről tudunk, érdemes lenne megszólaltatnunk a mentősöket is, hallgattassék meg a másik fél is!
2. Rendben, azt értjük, akár joggal féltették testi épségüket, de mi lett volna akkor, ha történetesen magyar család kér segítséget, és ők is ugyanúgy fenyegetőznek? Akkor sem mentek volna ki?
Ezt minden kétséget kizáróan nem tudjuk, de jelen sorok írójának szubjektív véleménye szerint akkor nem várták volna meg a rendőröket, hanem ennek ellenére is odamentek volna. Ennek oka pedig a cigánybűnözés, mint az országot mérgező jelenség.
3. Akkor csak kibújt a szög a zsákból, mégis rasszisták voltak!
Ez minden bizonnyal a könnyebb és kényelmesebb válasz. Ha a rendre beigazolódó tapasztalatokat rasszizmusnak nevezzük, ám legyen, de ezzel csak a szőnyeg alá sepertük az egészet, és újabb és újabb tragédiák sorát determináltuk. Mert a cigánybűnözés és a nem cigánybűnözés között a döntő különbség az erőszakhoz való viszonyulás. A cigánybűnözők egy olyan szubkultúrához tartoznak (etnikai értelemben minimális számban tartozhatnak hozzájuk akár magyarok is), ahol a bűn dicsőség, ahol az erőszak természetes. Ahol az erőszak sohasem eszköz, hanem öncél. Azt minden szituációban alkalmazni fogják, ha előrébb vannak vele, ha nem, mintegy valami ösztönből jövő frusztrációt levezetendő. A mentősök pontosan meg tudták különböztetni, ezzel állnak szemben. Ha rendőri kíséret nélkül bemerészkednek, és halva találják a szerencsétlenül jártat, és nem tudják már visszahozni az életbe, alighanem őket is utánuk küldték volna. Például egy olaszliszkai lincseléshez hasonlóval.
4. De hiszen ez a kollektív bűnösség elvének alkalmazása, ez szörnyű.
Ez nem egészen így áll, ugyanis akkor beszélhetnénk erről, ha szépen, udvariasan kihívták volna a mentősöket, ők pedig csak azért maradtak volna távol, mert tudták, a környék, ahová menniük kell, cigányok által lakott. Nem ez történt, hiszen brutálisan fenyegették őket.
5. Akkor végső soron mi a megoldás?
Nevezetesen annyi történt, az évtizedek óta tomboló cigánybűnözés ez esetben közvetve cigány áldozatot szedett. Ezért aligha a mentősök a hibásak, de bűnösök azok a cigányvezetők, akik 30 éve nem képesek szembenézni azzal a problémával, a magyar-cigány együttélésnek legnagyobb mérgezője ez a fajta erőszakos, életellenes bűnözés. De szintén jócskán osztoznak a bűnben a felbujtók, a liberális szemléletű „jogvédők”, akik valójában a legnagyobb rasszisták, hiszen magyargyűlöletüktől nem látnak távolabb. Felhasználják a cigányságot is azért, hogy ártsanak a magyarságnak, ilyen sötét figura például a nemrégiben mocskolódó Niedermüller Péter is.
5 kérdés, 5 válasz. Azt gondolom, minden világos. A kérdés már csak az, mikor jő egy olyan kormány, mely érdemben hozzá tud és mer nyúlni ehhez az akut problémához.
És azt mindenképpen szögezzük le, senki ne merészelje hibáztatni mentősöket, az igazság az ő oldalukon áll.
Lantos János – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
