Ausztrália megszületése az amerikai függetlenségi háborúban gyökeredzett és egy büntetőkolónia felállításával kezdődött. Amikor az elítéltek és őreik 1788. január 26-án partra szálltak az új-dél-walesi Port Jacksonnál, a távoli földrész történelmében egy teljesen új fejezet vette kezdetét.
A bűnözők és antiszociális elemek növekvő száma az 1780-as évek Nagy-Britanniájában egyre nagyobb aggodalommal töltötte el az illetékes brit hivatalnokokat. Mivel a függetlenségét frissen kivívó Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia egykori gyarmata többé nem volt hajlandó brit fegyenceket beengedni a területére a büntetésvégrehajtással foglalkozó brit tisztviselőknek egy új megoldást kellett keresniük. Hosszas töprengés után a gondterhelt közszolgák tekintete az előttük kifüggesztett térkép egy távoli pontjára szegeződött: az ausztráliai Új-Dél-Walesre.
Arthur Phillip kapitány 11 hajóból álló flottája az angliai Portsmouth kikötőjéből indult útnak Ausztrália felé 1787. május 13-án. A hajókon 750 elítélt és mintegy 300 tengerész, tengerészgyalogos, hivatalnok (családtagjaikkal egyetemben) utazott az Isten háta mögötti területre, amelyet 1770-ben, a brit korona nevében James Cook kapitány vett birtokba.
Az „első flottának” keresztelt 11 hajó 1788. január 18-20 között érkezett meg Botany Bay-be, a mai Sydney környékére. Mivel az öböl túl sekély volt ahhoz, hogy a partokhoz közel horgonyt vessenek és a talaj tápanyagban szegénynek mutatkozott, vizet pedig nem nagyon találtak a környéken, a flotta parancsnoka Arthur Phillip kapitány felszedte a horgonyt és a Cook által már feltérképezett Port Jackson felé vette az útját. Szerencséje volt, mert Port Jackson remek kikötőnek bizonyult.
Egy települést kialakítani a semmi közepén emberpróbáló feladatnak ígérkezett. A termőtalaj minősége ugyanis Port Jackson környékén is gyenge volt, mi több, az újdonsült telepeseknek nem nagyon fűlt a foguk a földműveléshez. Ráadásul a tengerészgyalogosok gyakran nem tudtak rendet tartani az elítéltek között, így Phillip a foglyok közül választotta ki a bűnözőkre felügyelő rendfenntartókat. A helyzet, így sem lett sokkal fényesebb, a korbácsolás és akasztás napirenden volt.
Az újdonsült telepesek között azonban nemcsak nemtörődöm, köztörvényes bűnözők és prostituáltak voltak, hanem szociális forradalmárok és olyan szabad gondolkodó elemek, akik egy igazságosabb, egyenlőségen alapuló társadalom megteremtéséről álmodoztak. Ezek az újító, teremtő szellemű emberek a földrész belseje felé indítottak expedíciókat abban a reményben, hogy termékeny földekre lejjenek, ám gyakran csak sivatagot találtak, amelyben eltévedtek és odavesztek.
A száraz és kopár táj mellett a telepeseknek az őslakosokkal is meg kellett küzdeniük, akik értehető módon betolakodónak tekintették az idegeneket. A fegyveres összecsapásokban mindkét oldal jelentékeny veszteségeket szenvedett. A bennszülöttek lándzsája még Arthur Phillipet (aki a flotta kapitányából a kolónia vezetőjévé vált) is megsebezte. A telepesek által a földrészre behurcolt himlő aztán rengeteg bennszülöttel végzett.
A kezdeti nehézségek ellenére a kolónia kitartott és évekkel később már szabad embereket szállítottak a hajók a ködös Albionból. A nemzeti tudat III. György gyarmatán egyre erősödött, így az 1818-as évben január 26-át ünnepnappá nyilvánították, amelyen mind a ma napig az első angol ausztráliai település megalapítására emlékeznek.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
