Hatalmas a szakadék Magyarország és Orbán Viktor szlovákiai megítélése és a valóság között. Ám ezt az elmúlt négy év gyümölcseként ma már teljesen máshogy kell értelmeznünk, mint ahogy korábban. Orbán Viktor és Magyarország ma a szlovákság egy széles rétege számára épp annyira példa, mint amennyire fenyegetés.
Még emlékszem, mennyire meghökkentem Andrej Danko SNS-elnök négy évvel ezelőtti tévés interjújakor, hogy Magyarországot követendő példaként említette. Aztán a mostani választási ciklusban többször elhangzott szlovák nemzeti, de nem kevésbé nacionalista smeres politikusok szájából is, hogy magyar rezsimet kellene bevezetni Szlovákiában.
Nemrég pedig megakadt a szemem az Aktuality.sk egyik írásán, amelyben a Ľuboš Blaha smeres, marxista „influencer”-politikus vidéki kampányrendezvényein tapasztaltakat írták le. Ezeken jórészt az idősebb korosztály képviselői vesznek részt, akik nyugdíjasok vagy közel állnak hozzá, van bennük egyfajta szocialista nosztalgia, egykor Mečiarra szavaztak, és a balliberálisokat pedig kizárólag az imperialista, gonosz, dekadens Nyugat termékének látja.
Szó szerint a következők hangzottak el a fórumon:
„Remélem, hogy a Smer eléri azt, amit Orbán, aki ma kemény kézzel kormányozza Magyarországot. De ezen még rengeteget kell dolgoznunk”
ezt maga Blaha mondta. Aztán az egyik férfi a hallgatóságból azt rótta fel a Smer politikusának, hogy pártja az elmúlt tíz évben elfelejtette a propaganda fontosságát”. Ezt azért tartottam fontosnak megemlíteni, hogy lehessen látni azokat a mélységeket, amelyek a Smer egyes választóit jellemzik.
Blaha többször visszatért Magyarországra:
„Egyetértek abban, hogy keménynek kellett volna lennünk, mint Orbán vagy Putyin. Még azok is lehetünk, hiszen ezt róvom fel én is már régóta.”
De azzal is a kijelentésével is egyetértettek a szimpatizánsai, miszerint
„Orbán rendet csinált a médiák és az NGO-k között, és nincs probléma. De mi mindig nagyon demokratikusak akartunk lenni. Aztán jött az újságírógyilkosság, és ők egyik napról a másikra majdant csináltak országból”
utalt Blaha az ukrán forradalomra. És immáron harmadszor példálózott veszélyes kontextusban Magyarországról.
Amiről ugyanis Blaha beszél és amit hívei elhisznek valóságnak, az nem Magyarország és Orbán Viktor valódi arca, hanem az a kép, amit a nyugati mainstream sajtó kialakított róla. Tragikus, de a szlovák választók egy része számára Orbán azért tűnik követendő példának, mert azt hiszik, hogy tényleg diktatúrát vezetett be, hogy tényleg elnyomja az ellenzéki sajtót, hogy üldözi az NGO-kat, és tényleg annyira Putyin-hívő, mint amennyire a balliberális sajtó szeretné, hogy legyen.
Az NGO-k ugyanis csak olyan szintű átláthatóságra lettek kötelezve, mint amit egyébként ma a TIS vagy maga a PS-SPOLU Szlovákiában alapból megtesz. A jobboldali média térnyerése valóban markáns, csak épp arról nagyon kevés szó esik, hogy még most is a baloldali-liberális médiumok javára billen a mérleg. Szögezzük le azt is, hogy Magyarország 200 katonával vett részt a NATO Irak-missziójában, a NATO és az USA számára fontos stratégiai kérdésekben (pl. INA-ügy) teljesítette a „házi feladatát”, míg Szlovákia saját nyugati irányultságában is kételkedik és mindössze 7 katonát küldött Irakba.
És még nem beszéltünk az alapvető jogállamisági kérdésekről: szlovák újságírógyilkosság, alkotmányellenes állampolgársági törvény, rendszerszintű korrupció, oligarcha-alvilági-politikai összefonódások.
És lehet, hogy Orbánt keménykezű kormányfőnek tartják, de ő még nem nevezte az újságírókat „mocskos magyarellenes ribancoknak”. Egyébiránt, jó lenne egyszer látni, hogy Robert Fico vagy Peter Pellegrini évente legalább egyszer három órán át tűri a sajtó kérdéseit és válaszol is rájuk.
A szlovákok Magyarország-képe és ezirányú rajongásuk legalább annyira veszélyes, mint amennyire lesújtó. Egy nemrégiben megjelent Focus-felmérés szerint a szlovák választók 14-16 százaléka szimpatizál azzal a gondolattal, hogy önkényuralmi rendszer működjön Szlovákiában. Egy harmaduk pedig egy erős vezetőt az ország élére. Ha valóban sikerülne egy szlovák pártnak egy fent vázolt rendszert bevezetnie, az maga volna a katasztrófa.
Magyarországról sokféle vélemény születik, de tény, hogy az Orbán-kormányok alatt az ország gazdasága megerősödött és már a szlovák bezzegország pozícióját veszélyezteti. De ami sokkal fontosabb, van vállalható jövőképe, nem egyetlen választási ciklusra, hanem évtizedekre előre. Ennek helyességéről lehet vitázni, de van egy koncepció.
Szlovákiában azonban a politikai tervezés négy évre szól. Itt még a legnagyobb kormánypárt sem mer reformot bevezetni, nehogy megsértse az üzleti körök nyerészkedésére épülő status quót. Itt a politikusok szolgálják ki az oligarchákat, és nem fordítva, ami azért sokkal rosszabb, mert nem lehető őket leváltani, számon kérni, elszámoltatni.
Ha Szlovákiában valósulna meg a nyugati sajtó által felépített Magyarország-kép, akkor az valóban az amúgy is döglődő szlovákiai demokrácia végét jelentené, rövidtávon az oligarchák korlátlan uralmát, középtávon a bérből és fizetésből élők kizsákmányolását, hosszútávon pedig az ország darabokra hullását jelentené.
Magyarként egy pillanatra ugyan fontolóra venném ennek a lehetőségnek az elfogadhatóságát. De csak egy pillanatra. Ha egy üzleti és politikai csoport a választásokon azt tapasztalja, hogy a mérhetetlen pofátlanságot a választók újabb mandátumokkal jutalmazzák, akkor utána bármire hajlandó lesz. Újabb Kuciakokat, kizsákmányolt és rejtélyes körülmények között megölt gazdákat, leépülő egészségügyet és oktatásügyet termelnének ki.
És mivel a demokratikus berendezkedés megszűnne, az egyetlen dolog, ami egyben tarthatja az országot, az újra a nacionalizmus és a magyargyűlölet lesz. Ez törvényszerű él és elkerülhetetlen.
Blaha vidéki fórumainak hatására utána néztem, hogy Orbán Viktorról szóló szlovák cikkek alatt, milyen véleményeket fogalmaznak meg. A tapasztalat szörnyű. Egyetlen épkézláb, tényeket akárcsak sejtetni engedő hozzászólást nem találtam a magyarokkal kapcsolatban. A hozzászólók többsége igazat ad Orbánnak a migrációval kapcsolatban, ám megvannak győződve, hogy el akarja foglalni Szlovákiát, és ezért a szlovákiai magyarokat hibáztatják, akik „nyilván” nem elég hűségesek Szlovákiához.
Ennek a cikknek az volt a célja, hogy bemutassa a szlovákok egy valószínűleg elég terjedelmes rétegének világnézetét és látásmódját. És hogy ezt bemutatva felhívjuk a figyelmet, hogy bármekkora botrányok és igazságtalanságok is történnek Szlovákiában, nagyon sok embernek ez is rendjén van. Vagyis az elmúlt években napvilágra került botrányok hatása korlátozott.
Mindezek után csodálkozhatunk-e, hogy képtelenség Szlovákiában érdemi közvitát kezdeményezni a kulcskérdésekben?
Sajnos (?) vannak dolgok, amelyet egyetlen nemzet sem tud megvenni vagy kapcsolati tőkével megszerezni. És ez a történelmi szintű látásmód: egy ezeréves nemzet újabb ezer év tétjével méri a holnapot. Egy 26 éves nemzetállam viszont épp csak tanulgatja, hol a helye a táplálékláncban.
Komjáthy Lóránt
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
