Végső búcsút vettek az október 17-én, életének 85. évében elhunyt Kozma Imre atyától, irgalmasrendi szerzetestől: a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnökét a budapesti Szent István-bazilikában helyezték örök nyugalomra november 15-én.
Az alábbiakban a Magyar Máltai Szeretetszolgálat közleményét olvashatják.
Ezrek búcsúztak Kozma Imre atyától a budapesti Szent István-bazilikában, ahol november 15-én gyászmisét mondtak lelki üdvéért, majd eltemették a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnökét, irgalmasrendi szerzetest, az Irgalmasrend magyar tartományának korábbi delegátusát.
A búcsúztatásra zsúfolásig megtelt a bazilika, több százan pedig a főbejárat előtt elhelyezett kivetítőn követték a szertartást. Kozma Imre atya felravatalozott koporsója előtt tiszteletét fejezte ki Sulyok Tamás köztársasági elnök, a gyászmisén és a temetésen jelen volt Orbán Viktor miniszterelnök és a kormány számos tagja. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnökének búcsúztatásán állami és egyházi vezetők, nagykövetek, cégvezetők, közéleti személyiségek, a Szuverén Máltai Lovagrend és a Betegápoló Irgalmasrend képviselői, karitatív szervezetek és templomi közösségek tagjai, önkéntesek, szociális és egészségügyi dolgozók mellett sok száz olyan ember is részt vett, akinek életében fontos eseménnyé vált, hogy valamikor Kozma Imre atyával találkozott.
A Szent István-bazilikában a szentély előtti térben felállított ravatalnál a gyászmise előtt százak járultak a koporsó elé, hogy személyesen vegyenek búcsút Kozma Imre atyától.
A mai napon többnyire olyanok vagyunk együtt, akik valamennyire személyesen is ismerhettük őt, vagy legalább a szándékaihoz, a műveihez, kezdeményezéseihez kapcsolódtunk. A gyásznak mindenképpen része, s talán gyógyító lehetősége is, hogy együtt felidézzük alakját, hogy elmondjuk egymásnak legszebb, legfontosabb élményeinket vele kapcsolatban.”
A segédpüspök a Zsoltárok könyvéből is idézett: „Tartsd meg szemem ragyogását, hogy ne jöjjön rám halálos álom” (Zsolt 13,4), majd ezzel folytatta: „Ami engem illet, ha rá gondolok, éppen a szemének különös ragyogása, arcának tisztasága ragad meg. Úgy képzelem, hogy az ilyen ragyogás azoknak adatik meg, akik következetesen és bátran élnek. Akik meggyőződéseiket tetté is alakítják, ahogy ezt éppen Imre atya a kereszténységről szívesen mondta újra meg újra: hogy ezt tenni kell, élni kell.
Amikor azért fohászkodom: „Tartsd meg szemem ragyogását”, valójában azt kérem Istentől, ne engedje kiveszni, elfogyni belőlünk azt az eleven hitet, azt a hitből fakadó szeretetet és bátorságot, amely Imre atyában megvolt.”
A képeken láthatnánk Imre atyát a zugligeti templom előtt a keletnémet menekültek körében, a romániai forradalom alatt és után útnak indított segélyszállítmányokkal, a délszláv háború éveiben Vinkovciban és Eszéken a kórházból kimenekített sebesültekkel, vagy éppen az ostromlott Vukovárt körbezáró szerb hadsereg katonái között, miközben Raseta tábornokkal a városban maradt ötezer civil evakuálásáról egyeztet. Láthatnánk a szenvedő Kárpátalján és a magára hagyott Vajdaság utcáin emberekkel beszélgetve, vagy a Szigetköz égető kérdéseiről barátokkal értekezve. De láthatnánk hajléktalan emberekkel karácsonyt ünnepelve, cigány emberek panaszait hallgatva, az Irgalmasrendi Kórház kórtemeiben utolsó vígaszt nyújtva és sok-sok képen idős és fogyatékos emberek körében. Láthatnánk a Szent Péter Bazilikában Benedek pápát köszöntve vagy a Szent Márta Házban Ferenc pápával beszélgetve vagy az Országházban kitüntetés átvétele közben. És láthatnánk távoli földrészeken, Betlehemben palesztin orvosokkal tárgyalva, Srí Lankán a cunami után, Pakisztánban a földrengés túlélői között, afrikai nyomortelepeken épített, ivóvizet szolgáltató központoknál. Mi a közös ezekben a képekben? Az, ahogyan Imre atya jelen volt az emberek között. Nem idegenként. Nem segítőként. Nem hivatásos jóemberként.
A szertartást követően a Szent István-bazilika altemplomának falában kialakított sírhelyen helyezték végső nyugalomra a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnökét. A temetés után hosszú sort alkotva vonultak el sírja előtt a tőle búcsúzó emberek.
Forrás:Magyar Máltai Szeretetszolálat
Fotó: Kovács bence (kiemelt kép: Illyés Tibor/MTI)
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
