A budapesti gettó "felszabadulására" emlékeztek – de elfelejtettek köszönetet mondani Szálasinak

Mécsest gyújtottak a budapesti gettó "felszabadulásának" 75. évfordulója alkalmából tartott megemlékezés résztvevői az egykori gettó emlékfalánál a VII. kerületi Dohány utcában. Jákov Hadasz-Handelszman izraeli nagykövet tartott beszédet a megemlékezésen – írja szűkszavúan a Mandiner.

A beszédekből nem idéznek, de biztosak lehetünk benne: ha volt is nyilasozás, az nem a köszönet szava volt. Pedig ha valóban zsidót akartak volna irtani, mint ahogy a naponta szaporodó túlélők hazudják, néhány nap alatt könnyen pontot tehettek volna a történet végére.

Ehelyett, mint a Wikipédia is elismeri:

Az ostromot 68 000-en élték túl a Szálasi-kormány belügyminiszterének rendeletére létrehozott gettóban.

Érezzük is naponta a túlélők és leszármazottaik háláját…

A 3000-es számadat is igazi holokamu-csoda

1945 áprilisának közepén ugyanis gyászünnepséget tartottak a gettóban elhunytak emlékére. Erről a korabeli sajtó is tudósított, mint pl. "A Reggel" c. lap is 1945. április 16-i számában. Itt pontosan megjelölik a gettóban – az elsősorban az ostrom miatt romló körülmények következtében – elpusztultak számát, ami 2298 volt.

Körülbelül ennek mindtájára növekszik évről évre az "összáldozati" szám is…

Frissítés: az ország szégyene 68 ezer zsidó életének megóvása?

Az MTI közöl rövid összefoglalót a beszédekről:

A gyűlöletre és a gyűlölködőkre nem gyűlölettel, hanem méltósággal kell emlékezni – mondta Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbija a budapesti gettó felszabadulásának 75. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen pénteken Budapesten.

Köves Slomó úgy fogalmazott: „nem az a kérdés, hogy kik voltak a szüleink, hanem az, hogy mit kezdünk az ő emlékükkel”. „Közös feladatunk tartalmassá tenni az emlékezést akkor is, amikor a túlélők, azok, akiknek személyes emlékeik vannak a vészkorszakról, már nem lesznek közöttünk” – mondta.

Niedermüller Péter (DK) erzsébetvárosi polgármester arról beszélt: az emlékezés mindig morális és politikai aktus is, a „saját felelősségünkkel való szembenézés”. Ami 1944 és 1945 telén a VII. kerületben és egész Budapesten történt, az az „ország szégyene”.

„Nem elfelejthető és nem is megbocsátható (…), olyan teher, amellyel mindannyiunknak együtt kell élnünk” – fogalmazott a politikus.

(Kuruc.info)

– Megjelentek a nemzetvezető 1942 és 1946 közötti naplói – Karsai: zsidók tízezrei köszönhetik az életüket neki

– "A nyilas terror elkövetői jórészt nem nyilasok voltak" – mondta ki Karsai azt, amit évtizedek óta tudunk

– Hány zsidó halt meg a nyilasuralom alatt Budapesten, avagy beszélhetünk-e egyáltalán "tomboló nyilasterrorról"?

– 68 ezer zsidó menekült meg Szálasi gettójában, Orbán államtitkára mégis deportálásról és gyilkolásról hazudozik

– Horthy alatt vonatoztatták Auschwitzba az isteni ajándékokat, a Zsidesz mégis a nyilasok nyakába varrná a "holokausztot"

– Hány zsidót lőttek a Dunába a nyilasok?

– Nyilasfóbiások figyelmébe: mi történt 1944. október 15-én?

Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »